Németországi vadász érkezett a Kovászna—Kommandó vadászmezőre kilőni egy gyönyörű, hitelesen barna kárpáti medvét. Sikeres durrantás esetén ugyebár a vendég több tízezer eurót szokott lepengetni. Na már most! Minden előkészület rendben meg is történt, kifogástalan sportszerűséggel. Németes pontossággal jött is a medve, német vendégünk németes hidegvérrel várta, vagyont érő német vadászfegyverének biztonsági szerkezete kioldva, égszínkék német szemgolyójának pupillanyílása, a puska célzószerkezete és a közelgő mackó már egyazon geometriai értelemben vett egyenes vonalon feküdt, a német hüvelykujja finoman megfeszült a ravaszon, és... gondolta, pár másodpercig még kivár, hogy a gyönyörű állat még közelebb érjen. S ekkor: Uram, irgalmazz minden vadásznak! — Hallgassák meg, mi történt!

„Prü-prüü-prűűűűűű... pük-pük... tük-tük-tükkkk... pük-pük-tükk... prűű-tük-pükk!" És végül egy hatalmas durranás: „Pukkkk!" (Púúkk... Puk-Pukkk!, mert visszhang is jött a hegyekről.) Nos, sok tízezer euróba, vagyis a medve bőrére fogadjunk! Most azt hiszik a Háromszék T. Olvasói, hogy a pedáns német vendég kilőtte élete medvéjét. Pedig kilőtte a… (francot). A ritka szép Ursus arctos idejében/IJEDTÉBEN úgy elmenekült a németesen pontos durrantás elől, hogy még a lába sem érte a román anyaföldet.

Szegény jóhiszemű vendégünk nem tudhatta, hogy a vajnafalvi juhász kezdetben lóháton cipelte vala a holmit az esztenára, s onnan hazafelé a finom túrót-sajtot (a rossz emlékű osztrák—magyar időkben például). Ezután már ARO-diesel terepjáróval cipelte az ,,odiószul"/gyűlöletes Csau-világban. És végül — manapság — már ATV-nek, egyesek által quadrónak becézett négykerekűn megy a hegyekbe. Az ördögszekér már eleve pokolian zajos szerszám, de ha nagy hirtelen lekapjuk a gázt a motorról, akkor a rövidke kipufogó olyat csattan, hogy a német vadászfegyver hangja récepipe-purcantás hozzá képest. Kérdés: ki rittyentett hamarabb és főképp... hatásosabbat?

Itt a vége, fuss el véle! Csak nehogy azt higgyék, hogy mesét mondtam... (felnőtteknek)!