Valamikor — már több mint hat évtized telt el azóta — éppen csak megtanultam írni-olvasni a sepsiszentgyörgyi református népiskola Tőkés Éva vezette osztályában, és magam is olvasgatni kezdtem a Sebök Zsigmond-köteteket, amelyek elmesélték Mackó úr máramarosi földbirtokos utazásait, s nem egészen mellékesen belopták a magyar történelmet és földrajzot az elemista kisgyermek szívébe; nos, a Kossuth Lajos utcán elhaladva mindig azt vártam, hogy a Medve-patika ajtaján egyszer csak kilép Mackó úr Zebulonnal és Dorkával.
Gyermeki ésszel úgy képzeltem, ott van a lakása. Helyette azonban egy sportos öltözetű férfit láthattam kilépni és végighaladni a park irányába.
Rugalmas, könnyed léptekkel haladt, és utánozhatatlanul elegáns mozdulataival mosolygósan köszöntötte ismerőseit. Ebben pedig a kor Európa-hírű teniszbajnokára, Asbóth Józsefre emlékeztetett, akinek játékát magam is szemlélhettem a ,,kicsi magyar világ" idején vetített mozihíradókban.
Nos, így élt bennem annak idején az immár néhai Csutak István alakja.
Amit aztán Ő tett a kórház gyógyszertárának vezetőjeként, ugyanott a steril laboratórium létrehozójaként és a patikahálózat bővítéséért, az már maga a történelem, életútjának minősítője.
Emlegessük fel most az évtizedeket átfogó tevékenységét, amellyel Háromszék gyógyszerészettörténetét felkutatta. Munkájának megjelentetése, ha késve is történik majd, a városi önkormányzat feladata. Annál is inkább, mivel olyan időszakban végezte tudományos kutatásait, amikor azt inkább a hatalom gyanakvása kísérte, mint elismerése. Valóban, gr. Széchenyi István szavaival: ,,pénz és taps nélkül".
Ezért nyerte el éppen tíz esztendővel ezelőtt a Pro Urbe-díjat mindjárt az elsők között.
Csutak István az Úr akaratából idén még megérte a 75. évfordulóját annak, hogy 1932-ben érettségizett a református Székely Mikó Kollégiumban. Szólunk tehát a Mikó-kollégium Véndiák Társaságának nevében is: adjon az Úristen örök nyugodalmat számára a háromszéki anyaföldben.
