Az ultimátumot Traian Băsescu államfő fogalmazta meg, de hasonló hangok hallatszottak a legnagyobb kormánypárt, a demokrata liberálisok háza táján is, egyre többen elégedetlenkednek a kormányzati kudarcsorozattal, pártjukat, de főleg eljövendő képviselői, szenátori, polgármesteri helyüket féltik.

A DLP-nek szűk egy év alatt sikerült elveszítenie támogatóinak több mint felét, népszerűsége 10—15 százalék közötti. Jóformán egyetlen pozitív dolgot sem tudnak felmutatni, kétéves regnálásuk első évében a választási kampányok sodrában még mélyebben megágyaztak a válságnak, idén pedig kapkodás, rossz határozatok, népszerűtlen intézkedések egész sorát hozták, már nemcsak az ellenzék, de párttársaik, rangos demokrata liberális politikusok is fejeket követelnek. S minden bizonnyal hullanak is hamarosan, hisz ez az egyetlen lehetősége Bocnak menteni a még menthetőt. Ha feláldoz néhány minisztert, talán sikerül elejét vennie az átigazolásoknak, hisz pénzek, befektetések hiányában lassan semmi nem tartja a pártban kollégáit, mi több, egyre erőteljesebben érzékelhetik, napról napra csökken az esélyük újabb kényelmes mandátum megszerzésére.

Recseg-ropog a kormány, s növekszik az elégedetlenség a legnagyobb kormánypárt berkeiben. Az RMDSZ-t azonban nem látszik megérinteni sem az ország egyre katasztrofálisabb helyzete, sem a kabinet kudarcainak sorozata. A szövetség soraiból nem hallatszik elégedetlenség, s ha egy-egy halovány hang mégis jelzi, nincs minden rendben, olyformán teszi, mintha ehhez nekik semmi közük nem lenne, ártatlan szemlélői lennének a dolgoknak, akárcsak ellenzékben. Valószínű, nincs sok beleszólásuk gazdasági kérdésekbe, s nem ők találták ki a hét botrányát kiváltó szerzői jogdíjas adórendszert sem, ám ott ülnek, bár jelképesen, de szavaznak, elfogadnak mindent, akkor is, ha egyértelmű, rossz intézkedésről van szó, károsak a következményei.

Közeledik szeptember, az elszámolás ideje, a kormánypártoknak eredményekről, megvalósításokról kellene beszámolniuk, bizonyítaniuk, jó úton haladnak, hamarosan érezhetőek lesznek ténykedésük áldásai. Egyértelmű, erre nincs esélyük, így várhatóan zajos, viharos ősz következik, s a külső-belső marakodások közben az ország még mélyebbre süllyed a gazdasági, erkölcsi válságban.