A szombati sepsibesenyői faluünnep fő szimbóluma a gelencei Both testvérek műhelyében faragott monumentális székely kapu volt. Az alkotás elhelyezése ideális: a település főbejáratát díszíti. Aki összenézi a református templommal és a sírkerttel, különösen, ha arról is tud, hogy az istenháza a Szent László-legenda falfestménytöredékét is tartogatja, rögvest érzékeli, hogy itt a sokszázados történelmi múlt a jelennel ölelkezik.
A nagykapu mellett ott szerénykedik a településjelző kétnyelvű falutábla is, amely a maga Pădureni — Besenyő feliratával arra a történelmi mozzanatra is emlékeztet, hogy milyen ostoba tud lenni a világ, hisz az ,,átkosban" egy, a besenyő népelem itteni megtelepedésére és magyarrá válására utaló nevet próbálták törülni a közemlékezetből.
A falukapu megünneplésének a sepsibesenyőiek ugyancsak megadták a módját. A faluünnep színhelyéről Maksa község székely szimbólumokkal alkotott zászlóját és a magyar lobogót lengették a fiatal lovasok, a kivonuló mazsorettek és székely ruhás lányok-asszonyok képezték a menetet a falukapu felé, majd, a helyszínen Oláh-Badi Álmos, Maksa polgármestere mondott kapuméltató beszédet, megspékelve ezt azzal is, hogy az egyik, más nyelvű helyi lap milyen ostobaságokkal kifogásolta a kapuállítás tényét ebben a szűkös világban. A kapu nem nekik, és nem az ő pénzükből, és még csak nem is a községi költségvetés terhére készült. Az újságírónak az ünneprontó ízléstelensége nem csupán emlékeztet, hanem azonos a ,,Kárpátok Géniuszának" a neje által egykor kimondott verdikttel, amikor a kökösi megyebejárattól leromboltatta a székely kaput. Többek között ennek a hatására olyan erős ma a székelykapu-állítási kultusz már nem csak nálunk, hanem a tágabb világban is.
Kisgyörgy Zoltánnak, lapunk munkatársának a kapu íve alatt elmondott esszéje ünneplőbe öltöztette a kapuszimbólumot, azt taglalván, hogy mi mindenre nyílik ez a Sepsibesenyő jó irányú változásait jelző falukapu. A település híres és neves szülöttjeinek emlékére, az itteni kúriák históriai és kortársi értékére, a Besenyői víztározó vonzáskörére, az aszfaltozás alá előkészített útra, a tágabb környék régészeti kincseire, az Óriáspince-tető szakrális hellyé avanzsálására, a kénes ásványvízfürdő újra üzembe helyezésére, a falu rangjának emelésére, a közérdeklődés fokozására.
Demeter János, a megyei tanács alelnöke is szólott a jelenlévőkhöz. Beszédében arra utalt, mint aki a közeli óriáspince-tetői létesítmény ötletgazdája és ennek kivitelezése révén Sepsibesenyőn is otthon érzi magát.
A kapuavatás nemzetiszín szalagját a megyei alelnök a polgármesterrel együtt vágta el, átadván ezt a térplasztikai alkotást mindenkinek, aki jó szándékkal lép át alatta.
T. Babos-Barabás Berta Erika református lelkész, aki egyébként Sepsibesenyő lelki és fizikai arculata kialakításának egyik jó irányú ösztönzője, a helybéliek és a faluünnepre érkező vendégek gyűrűjében mondott áldást a székely szimbólum kapura, amely feliratával is arra figyelmezteti a helybelieket, hogy ezen a földön élnünk és meghalnunk kell.
