Maria Montessori olasz orvosnő és pedagógus, a róla elnevezett oktatási módszer kidolgozója, a XX. század egyik legnagyobb hatású pedagógiai rendszerének megalkotója. Elsőként tekintett a gyermekre mint autonóm személyiségre, partnerként, nem nevelési tárgyként kezelte őt. Nevezték a pedagógia apostolának, ,,új Columbus"-nak, a gyermeki lélek felfedezőjének és a ,,pedagógia Curie asszonyá"-nak is. Száznegyven évvel ezelőtt, 1860. augusztus 31-én született, és 1952-ben hunyt el.
Maria Montessori műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő szerzett elsőként diplomát nőként Olaszországban 1896-ban. Antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett, és értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával foglalkozott. 1898-ban megbízták azzal, hogy hozzon létre egy intézetet a gyenge képességű gyermekek számára (mai kifejezéssel: gyógypedagógiai intézetet), megszervezte és vezette a római intézetet 1900-ig.
Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott (Montessori eszközök), de ő használt először az óvodában a gyerekekhez méretezett berendezési tárgyakat (székeket, asztalokat, polcokat), és nagy mennyiségben játékokat, amelyeket a gyerekek bármikor levehettek a polcról, és maguk vissza is tehettek. Sok ilyen, ma már banálisnak tűnő módszere és eszköze korában kirívónak és szabadelvűnek hatott.
A szabad, boldog, öntudatos ember neveléséért fáradozott egész életén át. Nevelési módszeréből kizárta a tekintélyelvűséget, mivel azt tapasztalta, hogy ezzel éri el a legnehezebben a kívánt eredményt, ehelyett ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki. Montessori pedagógiai módszereinek elemei mind a mai napig fellelhetőek a világon.
Több mint hetven országban alapítottak Montessori-óvodákat, -gyermekotthonokat, -iskolákat és -gimnáziumokat, melyek az általa megfogalmazott forradalmi gondolatok hordozói lettek. Pedagógiájának kulcskérdése felfedezése: a gyermek természeténél fogva aktív, tevékenység által tanul, s önmagát fejleszti.
Akkor nevelhetjük legeredményesebben a gyermeket, ha felismerjük valós szükségleteit, és hagyjuk önállóan cselekedni, a pedagógus és a szülő feladata a gyermek élni segítése, a szabad önfejlődés lehetőségének megteremtése.
