Mihail Dumitru mezőgazdasági, Mihai Şeitan munkaügyi és Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter eltűnése közül legfeljebb az utóbbi távozása minősült előzetesen kétesélyesnek, tekintve, hogy a fő pénzügyér Traian Băsescu kedvence, s ez a ,,státus" eddig rendre felülírt minden szakmai érvet. A további három ,,áldozatot" már a DLP belső körei követelték, így az Adriean Videanu, Radu Berceanu, Gabriel Sandu triónak esélye sem volt a ,,túlélésre".
Sokak szerint az államelnöki kívánsággal való szembeszegülés pillanata igencsak közelgett. A momentum erejét tovább fokozta, hogy a részleges kormányátalakításról kiderült: korántsem az ország állapotának helyzete diktálta, szakmai szempontok alapján végbemenő átalakításnak vagyunk tanúi, hanem a demokrata-liberálisok berkeiben történő hatalomváltás folyamatának. Ennek bizonyítéka, hogy a miniszterelnök leváltásának is jelentős támogatottsága volt a párt vezető tanácsában. Hogy a kísérlet egyelőre nem haladta meg a szondázás állapotát, minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy az ugrásra készülő másik garnitúra úgy ítéli meg: a népszerűtlen intézkedések többségének meghozása ellenére még mindig inkább pofonokra, mintsem elismerésre számíthat a mindenkori kormányfő. S mivel úgy tűnik, hogy Boc még elbír egy menetnyi pofonzuhatagot, hadd vigye el egy ideig még a balhét.
A nagyobbik kormánypárt magabiztosságát az RMDSZ-szel szembeni gyanakvása is kikezdte. A ,,megbízható" magyar partnerről egyre nyíltabban hangoztatják, hogy egy sikerrel kecsegtető indítvány esetén bármikor átnyergelhet a lesben álló szociáldemokratákhoz. Talán ezzel magyarázható az RMDSZ utóbbi napokban hallható kategorikus retorikája is, amely azzal ,,fenyeget", hogy a szövetség nem fogad el újabb megszorító intézkedéseket. A nyomásgyakorlást a kisebbségi törvény ,,rémével" megfejelő RMDSZ így bizonyára megmenti a minisztereit, a DLP-s kormányalakító iszapbirkózás során fel sem merült, hogy a magyar tárcavezetők feláldozásával is frissítsenek a kormány gyűrött arculatán. Bizalomról azonban már szó sincs, legfeljebb érdekazonosságról. Már csak a magyarság érdekeit kellene pontosan azonosítani.