Most, hogy a kovásznai és imecsfalvi eseményekkel véget értek az idei falu- és városnapok, kezdődhet az értékelés, majd az előrelátó kezdeményezők akár neki is láthatnak a jövő évi elképzelések körvonalazásának.
Mert az Háromszéken is egyértelmű, hogy ezek az ünnepek fontosak a helyi közösség számára, hiszen néhány szusszanás erejéig jobban odafigyelhetnek egymásra, s nem csak a fehér ingek kerülnek elő a tiszta szobából, hanem még lelküket is ünneplőbe öltöztetik. Szervezzék e napokat önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, ma már bizonyos, hogy a szokásos dínomdánom mellé szükségszerű más tartalmakat is felsorakoztatni. S bár az idén mindenütt megnyirbált költségvetésből kellett megszervezni e rendezvényeket, a szűkítés eme kényszere sopánkodás helyett életre hívhatta az oly sokat emlegetett székely furfangot is, hiszen választ kellett keresni e kérdésre: hogyan lehet kevesebb pénzből elfogadható, mi több, szerethető ünnepet szervezni?
Akik ezzel a kérdéssel találkoztak, azzal a ténnyel is szembesültek, hogy a falu- és városnapok szerepe felértékelődőben, a hazaiak s az elszármazottak egymásra találása mellett idegenforgalmi szempontból is jelentősek lehetnek e napok. Hiszen most, a pénzügyi diktatúra idején korlátozódnak a mozgási lehetőségek, s vonzó program esetén miért is ne menne el valaki, mondjuk, Szászfaluba, ahol az elmaradhatatlan focimeccs s a veresvízi rókagombából készült savanyúság mellett még a székely irodalom is terítékre kerül? Vagy miért ne ugrana ki néhány órára Szentivánlaborfalvára egy többgyermekes sepsiszentgyörgyi család, amikor ott kitűnő gyermekprogramokkal fogadják az apróságokat? Nem is beszélve azokról a falvakról — Réty és Sepsiszentkirály —, ahol Szent István ünnepét most éppen egy-egy új szoborral nemesítették. S ha már jó példák, Kovászna is ide kívánkozik: mind a székely ember életvitelére utaló háziállat-kiállítás, mind a gidófalvi hagyományőrzők íjas, huszáros szereplése ünnepet vértező esemény, követésre méltó.
Saját arcukat megmutatni kívánó, önazonosságukat kereső településeinknek a továbbiakban is szükségük lesz emlékezetes, tartalmas és tartásos falunapokra, melyek műsorfüzetében a jó kedélyre és derűre serkentő játék mellett bár egy csipetnyi minőségi kultúra is szerepel. Erre mindenütt igény van, téved, aki azt hiszi, hogy kizárólagosan Győzikét és társait kellene importálni a rögtönzött vidéki színpadokra. Egészséges önérzet, jó, igényes ötlet és lelemény — ennyi kell az egyre szűkülő anyagiak mellé egy település ünnepéhez, s egy nagyon határozott vágy, hogy akarják elhitetni: azon a hétvégén igenis Sepsimagyarós a világ közepe.