Színültig telt padsorok, ablakokon beragyogó napfény, többszörösen ünnepi hangulat — ezekben ragadhatnánk meg a vasárnapi ,,rendhagyó" istentisztelet légkörét, mely keresztelővel kezdődött (kislány, Rebekának hívják), majd az otthon (a ,,fészek") melegének, a hit és a templom megtartó erejének nagyszerűségét fejtegető igehirdetéssel folytatódott, és — meglepetésként — versműsorral ért véget.
,,Kovásznánk szülötte, Zorkóczy Zenóbia színművésznő a magyar irodalom legszebb istenes verseit gyűjtötte csokorba, fogadják szeretettel" — jelentette be nt. Balogh Zoltán lelkipásztor átadva az úrasztala előtti teret a művésznőnek, aki mélyen búgó hangján (Karády Katalinra emlékeztet) Ady Endre, József Attila, Bartalis János, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Keresztury Dezső, Weöres Sándor, Pilinszky János, Csorba Győző és Reményik Sándor verseiből adott elő egy hangulatában és hiteles hitvallásában drámaian összefüggő ,,ima"-kompozíciót.
Kovászna gyönyörű műemlék templomában gyakori a kultúrműsor, tehát nem szokatlan a taps sem, de ezúttal elmaradt a tetszésnyilvánítás e formája. ,,Áldja meg az Úr, / áldja meg az Úr / a belülről látók fényességét!"(Dsida Jenő) — ezzel a költői fohásszal végződött a műsor, melyet — tetszésnyilvánításként — oly hosszan tartó és döbbenetes csend követett, hogy azt a nyomtatott betű nem képes érzékeltetni. Ezután egy kisiskolás fiú virágcsokrot adott át Zorkóczy Zenóbia színművésznőnek, miközben felbúgott az orgonán a Hazádnak rendületlenül...
