Elegánsan öltözött, egymásra némán meredő úrihölgy és úriember csillogó-villogó evőeszközökkel, gyertyafényes vacsorához passzított kellékekkel: ám a gyertya nem ég, mert válság van, s a tányérban mindössze egy-egy paszulyszem árválkodik — ez egyike volt a kovásznai vásártéren szombat délután bemutatott élő szoborpark jeleneteinek.
A kilencedikesekkel nemrég felfrissült Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tizenöt perces snittjeivel több helyszínen, más-más befagyasztott képpel hívta fel a városnapok járókelőinek figyelmét korunk kisebb-nagyobb visszásságaira. A válsággal járó anyagi és morális beszűkülés ,,a jelenlegi helyzetre utaló apró fintorként" köszönt vissza: hagyományos bútordarabon száradó kiflitöredéket bámuló pár, igazgató és titkárnő bizarr viszonya (felvételünk), egymásnak hátat fordító, számítógépre bámuló, telefont szorongató fiatalok. Molnár János, a Kőrösi Csoma Sándor-iskola informatika szakos tanára, a diákszínjátszók irányítója meséli, három éve találták ki az élő szoborparkot, azóta egyre népesebb a közönségük, de növekvőben az elvárás is, hogy a középiskolás színészek a városnapokon is bemutatkozzanak. Most négy témához kapcsolódva tizenhat diák három helyszínen mutatott be több, egyenként tizenöt percig tartó mozdulatlan képet. Ez a fiataloknak kemény színésztréning, ugyanakkor izgalmas kaland ebben a vásáros környezetben megjeleníteni e felkiáltójeleket; másrészt láthatják, hallhatják a közönség reakcióját, a társadalom visszajelzését, egy néző például megjegyezte: mennének inkább krumplit szedni — magyarázza Molnár János. — Ha van önkontrollod, és azt mondod magadnak, komoly maradok, nem érdekel, mit beszélnek az emberek, akkor ki lehet bírni — teszi hozzá Kelemen Tímea tizenkettedikes diákszínjátszó.
