Bánffy György közel négy évtizeden át, 1971 óta volt a József Attila Színház tagja. Sok száz színdarabban, több mint ötven játékfilmben nyújtott emlékezetes alakítást. A magyar nyelv szerelmese volt, színészek generációit oktatta a szép kiejtésre. Jellegzetes orgánumát minden magyar televíziónéző ismerte, szavalataival számos magyar verset tett ismertté és közkedveltté.

A közönség egyebek mellett Shakespeare Lear királyaként, Othellóként, a Liliomfi Szilvay professzoraként vagy Miller Pillantás a hídról című művének Alfierijeként emlékezhet rá. Örökre emlékezetes marad Szé­chenyiként Siklós Olga A legnagyobb magyar című monodrámájában. Egyik utolsó, felejthetetlen alakítása Freud megformálása volt Terry Johnson Freud éjszakája, avagy Dalín a szekrénybe című darabjában. A XX. század második felének meghatározó, nagy színésze volt, nagyszerű mester, kiváló kolléga és felejthetetlen barát — olvasható a József Attila Színház méltatásában.

,,Egy nagy színészkorosztály sok tekintetben jellegzetes, sőt, különleges alakja távozott" — hangsúlyozza Makay Zsolt MDF-elnök közleményében. Bánffy György — aki a párt országgyűlési képviselője és etikai bizottságának elnöke is volt — különleges volt például abban, hogy a színészi pályát másképp kellett legalulról kezdenie, mint sok nemzedéktársának, ő nem a paraszti mélységből, hanem a szovjet hadifogságból jött. A statiszták között kezdte, mégis eljutott a színiakadémiáig, aztán rövid időre felfedezték: a Nemzeti Színházba vették fel, ám gyorsan átkerült a Bábszínházba és az Operett Színházba, 1956 után pedig hosszú időn át vidéken volt kénytelen keresni az érvényesülés lehetőségeit — idézte fel Makay Zsolt, hozzátéve, hogy amikor újra fővárosi színész lett a József Attila Színházban — ,,1956 után a megfegyelmezett színészek száműzetési helyén" — Shakespeare-szerepek sokaságában mutathatta meg magát a közönségnek, s Dérynéékre emlékeztető módon járta végig az országot és a magyar világot az anyanyelvet éltető műsorával. ,,Tisztelettel és szeretettel gondolunk rá. Mélyen meghajtjuk fejünket előtte" — írja méltatásában az MDF elnöke.

Az egyik legszebben beszélő színészként 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola beszédtanára, 1990-től az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke. 1983-ban a kiváló művész minősítéssel díjazták munkásságát. 2001-ben Kossuth-díjat kapott a magyar nyelvi kultúra fejlesztése terén szerzett elévülhetetlen érdemeiért, irodalmi értékeink kiváló tolmácsolásáért, emlékezetes színészi alakításaiért, egész életútja elismeréseként. 2010-ben megkapta a Magyar Szabadságért-díjat. Olyan filmekben játszott, mint a Magasiskola, a Mephisto, a Redl ezredes, a Tüske a köröm alatt vagy a Tiltott terület, amelyet 1969-ben díjaztak a Velencei Filmfesztiválon is. 1985 és 1994 között országgyűlési képviselő is volt. Közben 1989-ben belépett az MDF-be, és a második ciklusban a párt frakciójában és több parlamenti bizottságban dolgozott. Ő volt a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke is.

Szeretnivaló személyiség volt Bánffy György, tüneményesen tudott hatni a pódiumon — emlékezett az elhunyt Kossuth-díjas színészre Újréti László, aki majd négy évtizeden át volt kollégája a József Attila Színháznál. Kiemelte: a közönség okkal rajongott érte, hiszen míg mások viszonylag könnyű sikert arattak népszerű zenés számokkal, ő például egy karácsonyi ,,haknin" is magas színvonalú összeállítással rukkolt elő, amelyben Szép Ernő- és Kosztolányi Dezső-verseket mondott. ,,De nem szomorúakat, hanem az alkalomhoz illőeket, és persze vastapsot kapott." Sára Sándor filmrendező, aki a Tüske a köröm alatt című, 1987-es filmben rendezte a Kossuth-díjas színészt, elmondta: végtelenül sajnálja, hogy Bánffy György csak egy filmjében szerepelt, mert élmény volt vele dolgozni. Tehetséges, pontos és felkészült színész volt. Élvezettel figyelte őt, ha más kolléga munkájában látta — mutatott rá a rendező, példaként Gaál István Magasiskoláját emelve ki. ,,Azért is nagyon tiszteltem, amit ő folyamatosan tett a magyar nyelv védelme érdekében, nagyra tartottam azokat az estjeit, amikor különböző verses összeállításokkal lépett pódiumra, és a színészi hivatás egyik fontos, szerintem igazán magasrendű formáját adta a közönségnek. Nagyon sajnálom, hogy itthagyott bennünket" — hangsúlyozta Sára Sándor.