Mindez bocsánatos bűn — az elkövetők szerint. A megélhetési politikusokról már nem mondják, hogy megélhetési bűnözők. Pedig ők is abból ének, amit csinálnak: politizálnak. Az se rossz, mert egészen jól meg lehet élni belőle. Aztán itt a katasztrófaturizmus. Ez azt jelenti, hogy ha egy szebbecske katasztrófa néz ki, akkor azt sokan meg szeretnék tekinteni. Bizonyosan láttak önök is ilyent. Mennek autóval tornádóvadászok, bele a sűrűjébe, és filmezik a katasztrófát. Vagy elmennek a vulkánnézők talpukat melegíteni egy éppen kitörni készülő tűzhányó kráterébe. Az egész szervezés kérdése. Ha van némi esély rá, akkor azzal lehet kecsegtetni a katasztrófakedvelőket, hogy ha szerencséjük lesz, akkor nagyszerű katasztrófákat láthatnak. Ha nem érdekelné az embereket, akkor nem ilyen látványos természeti csapások bemutatásával kezdődnének az összes televízió híradói. Idén akár Székelyföldön is meg lehetett volna szervezni az árvízi katasztrófanézést. Amikor láttuk, hogy esős lesz a nyár, akkor kellett volna olyan reklámokat futtatni a nézettebb tévéadókon, hogy: tessék hozzánk jönni, megnézni, ahogy kiönt a Debren-patak. Vagy a Bölön-patak. (Ez utóbbi gyors egymásutánban háromszor is.) Vagy azzal is lehetett volna csalogatni a kíváncsiakat, hogy lássák, miként szakad át a gát a Szemerja-patakon. (Ez végül is nem jött össze, de soha nem lehet tudni.)

Van itt, amit nézni! Jó reklám lenne az is, ha ilyen csalogató jelszavak azt hangoztatnák: Nézze meg, hogyan gyúl fel nálunk egy koraszülöttosztály! Az emberek ilyeneket szeretnek látni. Vagy az is turistacsalogató, hogy: Nálunk a legnagyobb az ezer utasra számított halálos balesetek száma. Meg akar halni? Jöjjön hozzánk! Itt a biztos halál vár önre! Egyelőre a lezajlott tragédiák eredményét meglátogatni államfők, miniszterelnökök és miniszterek mennek. Nagy emberek nagy katasztrófákhoz látogatnak, kis emberek saját katasztrófájuk kárát látják. Obama elnök többször is meglátogatta a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófát. Fontos ember fontos katasztrófát nézett, nagy látványosságon szórakozott. Nálunk az államelnök és a miniszterelnök főleg árvízi katasztrófákban gyönyörködhetett, élőben. Ők nézték a katasztrófát, az emberek meg azt, hogy kik viszik katasztrófába az országot.

Mivel mind a megélhetési bűnözés, mind a katasztrófaturizmus általános jelenség lett, hát elhatároztam, hogy e kettőt összeházasítom, és elmegyek megélhetési roma turistának Franciaországba. Ott még úgysem voltam. Már barnulok. Bár állítólag elég, ha az ember azt mondja, hogy Romániából jön, máris cigánynak nézik. Szóval, kölcsönt kérek, és olcsó repülőjegyet veszek egy fapados járatra, és kimegyek Franciaországba egy kicsit koldulni. Ott ebből — állítólag — jól meg lehet élni. Jól megnézem magamnak Párizst, és aztán várom, hogy elkapjanak, és hazatoloncoljanak, önkéntesen. Ezért adnak háromszáz eurót, és készen hazaküldenek repülővel. Lehet, viszek egy gyereket is magammal, vagy kettőt. Arra külön kapok száz vagy kétszáz eurót. Tervezem, hogy elmegyek Sarkozy elnökhöz, és megpróbálom meggyőzni, emeljen egy kicsit a hazaküldési pénzen. Szolidaritási alapon, elvégre a Sárközi is cigány név. Gondoljunk csak az Egri csillagok Sárközi cigányára, aki pozitív hőse a regénynek. Most a francia elnök, ez az újkori Sarkozy szintén az akar lenni azzal, hogy hazaküld engem. Emlékeztetem arra, hogy apja még magyar volt: Sárközy Pál és ősei éppen a törökök elleni harcban szerzett érdemeikért nyerték el a nemességet. A Le Monde-ban megjelent egy interjú egy osztrák Sárközi Rudolf nevezetű úriemberrel, akitől azt kérdezték, hogy a régi burgenlandi cigány vajda, Sárközi Márton rokona lehet-e a francia elnök, Nicolas Sarkozy? Ő sejtelmesen csak annyit válaszolt: ki tudja? Ezek után remélem, hogy az elnök emel még valamit az önként vállalt száműzetésért kapott összegen.

A most frissen hazaküldöttek is azt mondják, hogy néhány napra jöttek csak szabadságra, bár ott keményen keresnek, ha nem is dolgoznak, így rájuk fér egy kis pihenés is. Egyikük a băneasai repülőtéren rámutatott táskájára, és azt mondta, hogy 50 000 euró van benne. Nekem nincs szándékomban ilyen összegeket gyűjteni. Csak kirándulni akarok. A hazaküldöttek ünnepélyesen megfogadják, hogy többé nem mennek vissza, de ez nem jelent semmit. Az Európai Unióban — azt mondják — nem lehet korlátozni az emberek és értékek szabad áramlását. És főleg az értékes emberekét nem. (Mondjuk, a volt magyar államelnök, Sólyom László mozgását lehetett tavaly, amikor augusztus 20-án Szlovákiába akart menni, de nem engedték be.)

Mihelyt hazaküldenek, kinézek magamnak egy újabb úti célt, és készülök az újabb utazásra. Visszamennék nyaralni a francia riviérára. Most, szezon végén nem nagy a tumultus. Aztán ismét engedném magam jó pénzért hazatoloncolni.

Aztán most, hogy Olaszország is fontolgatja a hazaküldést, következőkor lehet, oda fogok utazni. Ott a tavaly ujjlenyomatot akartak venni az úgymond illegalitásban talált romáktól, de az emberjogi szervezetek addig tiltakoztak, hogy még azt sem tudták megoldani.

Annyi látnivaló van ott is! Először is elmennék Rómába. Ahogy a közmondás is tartja: Rómát meglátni és megszeretni. Aztán a másik: ha Rómában élsz, légy római. Ha meg nem akarják engedni, hogy rómaiak legyenek a romániai romák, akkor javasolni fogom, hogy Rómát ne hosszú ó-val írják, hanem röviddel, úgy, hogy Roma. Miért ne lehetne a romák fővárosa Roma? Támogatásomra nagy roma tömegeket tudnék megmozgatni Romániából. Ha megtagadják, akkor azt mondom, hogy: diszkrimináció. De tervezem meglátogatni Veronát is, Rómeó és Júlia városát. Ami nem is Rómeó, hanem Romeó városa, csak a taljánok olaszosították el. Aztán ha már jól kinéztem magam, akkor várom, hogy onnan is kitoloncoljon Berlusconi. Bár katolikus lévén, lehet, a pápa is pártfogásba vesz. Ha már nem tudok tovább Olaszországban kirándulni, akkor Angliába szeretnék eljutni. Ott akár hosszabb időre is le tudnék horgonyozni, és lennék olyan hűséges állampolgár, mint sok ott született arab vagy pakisztáni, aki aztán sikeres terrorista lett. Míg helyzetem bizonytalan lenne, addig a Hyde Parkban tanyáznék. Ha túl hamar elkapnának, akkor ott tartanék tüntetést meg egy-két szónoklatot, és azzal is telne az idő. Közben tovább tanulmányoznám Európa térképét, és kitalálnám a következő úti célt.