Farcádi Botond
Pedig lehetne, hiszen a legmélyebb gazdasági válság idején is eurómilliárdok állnak az önkormányzatok, intézmények, vállalkozások rendelkezésére, vissza nem térítendő európai uniós pénzek, amelyekből utakat, hidakat lehet építeni, gépeket beszerezni, turisztikai célpontokat fellendíteni, azokat népszerűsíteni, munkahelyeket teremteni. Valamiért azonban — és ezt már csak részben lehet a pénzhiánnyal magyarázni — mégsem így történik ez mifelénk.
Nap mint nap látjuk, így jóformán meg sem lepődünk, mennyire ésszerűtlenül költik el a közpénzeket. Sepsiszentgyörgyi példa: leaszfaltozzák a központot, új szegélykövekkel választják el a járdát, föld alá vezetik a kábeleket, vadonatúj, csillog-villog minden, jóleső érzés sétálni az utcákon, de kevesebb mint egy évet tart a csoda, ismét fel kellett ásni az áruház előtti részt. Szinte már fogadni lehetne: ha valamit leaszfaltoznak, egy hét, két hónap, esetleg fél év múlva biztosan feltúrják. De nem kifejezetten megyeszékhelyi jelenségről van szó — sőt, újabban itt próbálják megfelelő sorrendben elvégezni a munkálatokat —, így történik ez országszerte. Politikusok, önkormányzati vezetők, államnak dolgozó vállalkozók tekintik feneketlen zsáknak a költségvetést.
Az uniós pályázatok terén a kezdeti félelmek, tapasztalatlanság, érdektelenség után mintha ráharaptak volna az európai finanszírozás kínálta lehetőségekre az önkormányzatok, de ez még túl kevés a sikerhez, számos buktató késlelteti, aminek egy része valóban a pénzen múlik, hisz sok esetben az önrész előteremtése a gond, nagyobbik része azonban mégiscsak inkább a tapasztalat hiányával, a hozzá nem értéssel, a képtelen jogszabályokkal kapcsolatos.
Így aztán az az abszurd helyzet áll elő, hogy a nyertes pályázatok esetében sem látni az eredményt. Az amúgy jó kezdeményezések közé sorolható A borvíz útja program története is bizonyítja ezt: a kivitelező hónapokon át hozzá sem látott a munkához, amikor pedig végre mindenütt dolgoznak, kiderül, számos helyen a forrástól távol építik a fürdőt, néhol az sem biztos, elegendő lesz a vízhozam. A másik több millió eurós tervet, a Kézdivásárhely—Kovászna út felújítását a fellebbezés késlelteti, Háromszéken pedig arra is akad példa, hogy a pénzek azért úsznak el, mert a műszaki tervvel megbízott még csak ki sem látogatott a helyszínre.
Bürokratikus törvénykezési, szervezési akadályok nehezítik hát az uniós pénzekből való építkezést — válság idején pedig ezek elhárítása lenne a kormány legfőbb feladata. Az önkormányzatoké pedig a szakszerű pályázatok összeállítása.
