Ha őszinte akarok lenne, el kell mondanom, hogy kíváncsivá tett Gabi, hiszen mostanság sokat lehet hallani a barantáról, de én istenigazából nem sokat tudtam a magyar hagyományos harcművészetről. Tehát utánaolvastam, utánakérdeztem, és meglátogattam a nemrégiben alakult klub egyik edzését. Ér­dekesnek találtam a dolgot, és az új csapat megszületése jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy picit foglalkozzak, foglalkozzunk a barantával is.
A baranta önálló, tradicionális magyar harcművészeti stílus, a szó eredeti jelentése pedig harcra, hadjáratra, rajtaütésre való felkészülés. A baranta a tradicionális magyar életfelfogást fogadja el harci filozófiájának. Művelője a hagyományos életelvek szerint élő ember, először önmaga megismerésére és meghatározására törekszik, s ezt rendeli a fennálló világ rendje mellé. A barantázókat nem fegyveres specialistáknak, hanem összetett képességekkel rendelkező harcosoknak nevelik. Attól lesz jó vagy attól jó egy barantás, ha emberként, magyarként kiteljesedik, testben, lélekben és szellemben — magyarázza Györgyi Zsolt, a nemrégiben alakult szentgyörgyi csapat egyik tagja. A tradicionális magyar harcművészet mellett egy barantázónak kell ismernie népének hagyományait, a nép táncát, népdalait, mondáit, történetét, és mindazt, ami magyarságunkhoz hozzátartozik. Ennek tükrében nyugodtan kijelenthetjük, hogy az, aki barantázik, más emberré válik. De egypár gondolat erejéig térjünk vissza a harcművészethez. Az edzésen látottak könnyűnek tűntek, de a különböző technikák elsajátításához évek kellenek, és sok gyakorlás. A barantázónak meg kell tanulnia különféle bot-, kard-, szablya- és késtechnikát, a fokvívást, a puszta kezes harcot vagy birkózást, s nem utolsósorban az íjászatot, valamint a lovasíjászatot. Az általam végignézett bő kétórás edzésen a sepsimartonosi 31 éves Elekes Tibor okította az új barantázópalántákat, akik árgus szemekkel figyelték tanítójuk minden mozdulatát, és itták magukba összes szavát. A továbbiakban egy vele készített beszélgetést olvashatnak el, amiben szó esik az új csapatról, a barantáról és más érdekes dologról is.
— Mikor és milyen céllal alakult meg az új csapat?
— Ennek a szentgyörgyi csapatnak a megalakulása egy bő hónappal ezelőtt körvonalazódott, az ötlet pedig az idei megyeszékhelyi Sportnapokra tehető. Akkor az Erdélyi Ba­rantaszövetség látogatott a városba, s mert ők — és nemcsak — úgy gondolták, és mi is úgy gondoljuk, hogy Sepsiszentgyörgyön van helye a barantának. A bemutatóval szerettünk volna példát mutatni, és elindítani egy folyamatot. Úgy érzem, ez sikerült is, hiszen Gabi jóvoltából megalakult a csapat, amely jelen pillanatban tizenkét tagot számlál, akik rendszeresen részt vesznek tevékenységeinken. Edzéseinket a Kós Károly Iskolaközpont sporttermében tartjuk hetente két alkalommal — szerdánként nyolctól és pénteken héttől. Gyarapodóban vagyunk, csak négy-öt emberrel indultunk, lassan felfejlődtünk tizenkettőre, és bízunk abban, hogy egyre többen csatlakoznak majd hozzánk. Ha a személyes véleményemre vagy kíváncsi, hogy miért kellett elindítani ezt a csapatot, akkor egyszerű a válaszom: a baranta értéket képvisel, értéket ad át, és nem utolsósorban értékmentő fejlődést indít el az emberekben.
— Egy csapat nem létezhet név nélkül... Már kiválasztottátok a megfelelő nevet, vagy még mindig keresitek?
— Mint minden csapatot, közösséget, a miénket is ,,meg kell jelölni". Ez a folyamat most van alakulóban, éppen gyűjtjük az ötleteket, a csapattagok maguk is előrukkolhatnak egy-egy szellemes névvel, gondolattal. Ezt azért mondom, mert a barantában nincs mester. Nincs egy olyan személy, aki áll középen, és osztja az észt, hanem a magyar hagyomány, a magyar nép a mester, és tudásunkat egyik a másiknak átadva őrizzük meg. Maga a baranta nem csak a harcművészettel foglalkozik, ez csak egy szelete a magyar műveltségnek. Hogy a magyar lélek a fejlődését tudja biztosítani, abban a közegben kell mozognia, amelyet ő teremt meg. Ennek értelmében a barantában egyformán fontos a testnek, a léleknek és a szellemnek az egysége. A harci technikák mellett mi ugyanúgy fontosnak tartjuk a magyar műveltség más részét is, mint például a néptáncot, népdalaink ismeretét, mondáinkat, és a sort még folytathatnám.
— Te miként kerültél kapcsolatba a barantával?
— Évekkel ezelőtt a baráti kör számára szerveztünk egy tábort, amelynek a Magyar Őstörténet nevet adtuk. Egyik alkalommal egy felvidéki barantás is volt közöttünk, ő volt az első kapcsolatom a barantával. Ha jól belegondolok, ez öt éve történt. Ezt követően fokozatosan kerültem kapcsolatba más barantásokkal, először magyarországiakkal, majd később erdélyiekkel. A folyamat révén Gidófalván alapítottuk meg az első csapatunkat, majd következett egy Bereckben, és most itt van a szentgyörgyi.
— Milyen kapcsolatban álltok a többi erdélyi csapattal?
— A csapatok nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azért is, mert a baranta — más harcművészetekhez képest — nem képzelhető el egyéni fejlődés útján. Mi mindig közösségben gondolkodunk. Közös­ségben az egyén is jobban fejlődik, mi nem egymást akarjuk legyőzni, mi egymást emelni szeretnénk, hisz ezáltal tudunk fejlődni. Ez megvan a csapatokkal is, hiszen amiben lehet, mindig segítünk egymáson: közösen tartunk edzéseket, edzőképzőket, versenyeket vagy éppen táborokat.
— Mitől lesz valaki jó barantás, vagy mitől lesz kiváló egy csapat?
— Ez jó kérdés, ugyanis amit most mondok, az az én véleményem, de lehet, hogy más barantás teljesen másképpen látja a dolgokat. Én úgy gondolom, nincsen olyan, hogy elsőrangú és másodrangú barantás. A barantáskodás szerintem egy állapot. Én hiszek abban, hogy az embernek van célja a világban, és maga a baranta rásegít ennek a kibontakozásában. A baranta közösséget tud alapítani és alakítani, s ha közösségben meg tudjuk élni az igazi életet, akkor jó helyen járunk. Számomra harmadrendű kérdés az, hogy egy szabjatechnikát milyen pontosan tudok kivitelezni.
Ha ez a pár sor felkeltette érdeklődésüket, és jelentkeznének az új megyeszékhelyi barantacsapathoz, hívják a 0742 545 659-es vagy a 0735 816 698-as telefont, esetleg írjanak a shynghy@yahoo.com e-mail címre.