Tudta jól a kökösi önkormányzat két vezető embere, Sánta Gyula polgármester és munkatársa, Silviu Tăraş alpolgármester, hogy a panasszal nem lehet előbbre lépni, ám lapunkat, amelyben a község életéről jelennek meg írások, kilencvenöt családban rendelték meg, olvassák a faluban.
Jobbnak látták beszélni, nyilatkozni, mint elhallgatni a valóságot. Kökösben és a hozzá tartozó Kökösbácsteleken a válság miatt valóban nehéz előbbre lépni. Mégis: mi az, ami az életet, a derűlátást célozza pénz nélkül is? Többek között ezt is kerestük-kutattuk.
Gátfutás
Régebb több írást is közölt a sajtó a kökösi községvezetés anyagi gondjairól, főleg azokról a közérdekű és kivitelezés alatt álló objektumokról, amelyeknek befejezéséhez már nem jutott pénz, akár érezték, akár nem a megyei vezetés gondviselését. Nem a sors veri ezt a községet, minden kudarcnak megvan a maga jól meghatározható oka. Ezeket sokkal nehezebb kitapogatni, mint magát a siralmas okozatokat.
— Nem feltétlenül azt akarom kihozni, hogy reménytelen a közért dolgozni, mert a két hétig sújtó árvízkor megtapasztaltam a nép pozitív, reményt keltő viszonyulását a katasztrófával kapcsolatosan: egyként Kökösért, így nevezhetném — mondta az alpolgármester. — A polgármester általános akcióra mozgósította a lakosságot: hordjanak kavicsot a leiszapolt útszakaszokra, ki-ki a portája elé. Egy nap alatt 160 utánfutó és szekér hordta a sódert a burkolatokra, ennek dupláját számíthatjuk, mert két nap folyt a küzdelem! Eredmény: nem maradt egy négyzetméternyi megnevezett szakasz kavicsozás nélkül. Nem hittem a szememnek: Bácsteleken negyven ember terítette a sódert, nem várták a sült galambot az államtól! Ez alkalommal — szintén a Muntyán-féle kavicskitermelés jóvoltából — sóderréteg került a községközpontot Bácstelekkel összekötő útszakaszra is. Remény számunkra, hogy tanulmány készül az árvízmegelőzésre.
Sánta Gyula polgármester elmondta, hogy pénzhiány miatt félbe kellett szakítani a derítőállomás munkálatait, s most még az árvíz rátett egy lapáttal, mert az épület árvízveszélyes Rétben található. Le kellett állni Kökös ivóvízhálózatának kiépítésével is, mert a Szotyor felőli fővezeték lerakása Kökös előtt befejeződött. Sportbázis építésére is pályázatot nyertek, akkor kellett leállni vele, amikor már a versenytárgyaláson is túl voltak! Kiábrándító, hogy számtalan objektumra dokumentációt készítettek, ott állnak a polcon. Ilyen a mezei utak rehabilitációja, ivóvíz- és kanálisrendszer kiépítése Bácsteleken. A helyzet elviselhetetlen — mondta a polgármester —, mert az eddig elvégzett és leszerződött munkálatok árának egy részét — például a ivóvízvezetést — még nem tudták törleszteni. Számos régebbi tanulmányukat lassan fel kell újítani, ezek akkora összegekbe kerülnek, amit nem tud kifizetni a hivatal, nem beszélve arról, hogy egyre magasabb a befektetési önrész. Megnyirbált költségvetéssel ez lehetetlen, a tanács működési nehézségekkel küzd. A lakosság nem kíméli meg a településen átvezető modern utat és járdát, van család, ahol egy szál virágot nem ültettek a kapuk elejébe. Hiába válság, bírságolni kell!
A kökösi vezetők olyan patthelyzetbe kerültek, hogy közérdekű dolgokban nem tudnak előrelépni, állambácsinak pedig mintha semmi kötelezettsége nem lenne, több munkálat kivitelezésére szerződést kötöttek, de az állami pénzek késnek. Nehezek a pályázási feltételek, áthághatatlan akadályai vannak, és a kezdeményező belefullad a bürokrácia mocsarába. Ezek miatt félő, hogy elesik a csatában a kökösi szociális otthon is. Tervezetét eddig két alkalommal kellett felújítani, kifizetni, akárcsak a konzultáns céget.
Kökösi mezőkép: a természet csatatere
— Hogy mennyire szomorú itt a helyzet, hogy mit jelent egy családnak, ha zöldségeskertjét tönkreteszi az ár, ha földjei iszap alatt alszanak, csak az tudja igazán átérezni, aki maga látja a természet "csataterét" — ezzel az érvvel hívott mezőnézőre Sós Sándor gazdaember, karbantartó, tűzoltó szakember és a helyi tanács tagja.
— A község mezőgazdasági területének mintegy hatvan százalékán kapásnövény található: pityóka, kukorica. Sajnos, ezeknek majdnem felét károsította az ár. Romlik a krumpli gumója, ami a kisgazdákat sújtja. A magasabb helyeken, ahova nem nagyon ért el a víz, szebb a gumó. Itt csupán a krumpli öt százalékát lehet fölösnek nevezni, a többség csak a maga számára termel. Szépek a kukoricások, a kapások felét teszik ki. Azokban is áll egy-egy helyen a víz, de reméljük, hogy két hónap múlva betakaríthatjuk. Sajnos, a kalászosok fele még a földön, vízben áll vagy fekszik. Ezeken a területeken késik az aratás. Sajnos, nem jobb a helyzet a szénákkal sem: hatvan százalékuk víz alatt. Van olyan hely is, ahol nyolcvan centi magas víz áll a szénafüveken. A lucernák egy részét kiállta a víz, a többit elvitte. Az én tavaly vetett lucernám második termése odalett, kopár a helye. A megyei kárfelmérő bizottság itt is megfordult, de szerintem elég bizonytalan, hogy valamelyes segélyben részesüljünk.
Bekopogtattunk az MBI tejfeldolgozó céghez, ahol Virág Melinda mester asszony fogadott. Innen kapják havonta a megélhetést biztosító tejpénzt a helybeli és az árkosi tejtermelők. Édes és savanyú tej, tejföl és tehéntúró, friss, tartósítószer nélküli termék indul naponta most is a megyeszékhely és Brassó üzletei felé. A napi ezer liter tejet feldolgozó cégnél négy ember keresi kenyerét.
A kökösi fiatalság derűlátóbb. Sánta Edit óvónő vendégfogadó házában ismerkedtünk meg három kökösi fiatal értelmiségivel, aki itthon képzeli el jobb és tűrhetőbb jövőjét. Adja Isten, hogy úgy legyen.
— Plugor Zsuzsa, angol szakos tanár vagyok Rétyen — mutatkozott be a fiatal pedagógus, akinek Kökösben ringatták bölcsőjét.
— Nagy Eszter vagyok, felváltva Málnáson és Sepsibükszádon tanítok szintén angol nyelvet. Én is kökösi születésű vagyok.
— Nagy Gabriella vagyok, az Eszter testvérhúga, szintén kökösi. Most leszek harmadéves angol szakos egyetemista. A Mikesben végeztem intenzív-idegennyelv osztályban.
Optimizmus, mosoly és a jövőbe vetett hit reményében búcsúztunk el a három fiatal pedagógustól.
Ahol még süt a nap
Bíró Annamáriát, aki a helybeli unitárius lelkész felesége és tanácsi alkalmazott, megbízta a községvezetés a magyar közművelődési mozgalom szervezésével. A jelenről-jövőről érdeklődtünk.
— A múlt héten szerveztük meg immár harmadik alkalommal az Én kicsike vagyok-napok tábort. Minden évben más-más témát választottunk. Idén mindennap egy bibliai történetet tanulmányozunk a kicsinyekkel. Reggel is, este is áhítattal kezdtük a napot. Délelőtt a napi történet köré csoportosult egy-egy agytorna, délután a vetélkedők, játékok, a kézműves- és másfajta tevékenységek. Az elmúlt évekhez hasonlóan ötven-hatvan gyerek vett részt ebben az igen hasznosnak bizonyuló tevékenységben. Egy mikrobusznyi kökösi örvendhetett annak, hogy ebben az esztendőben is el tudtunk jutni Szejkefürdőre, az unitárius találkozóra. Kihasználtuk az alkalmat, hogy nem voltunk messze Szovátától, ott töltöttünk el egy kellemes délutánt, ismerkedtünk a nemzetközi rangú gyógyfürdővel és környékének érdekességeivel, mint amilyen a híres-nevezetes Medve-tó. A csoport vegyes életkorú volt, idősekből és gyerekekből állt. Művelődési rendezvényeink sorában október 16-án mesenap következik mindazok számára, akiket érdekel még a mese, népmese. A pedagógusokkal és a történelmi magyar egyházak képviselőivel közösen szervezzük meg. A téma a magyar népmesék köré csoportosul. Újraalakult a több mint egy éve létrejött, kb. huszonöt-huszonhat tagú vegyes, ökumenikus jellegű kórus. A mezei munka miatt eddig szünetelt. Reményeink szerint szeptember végére ismét felhangzik az ének, hetente egy alkalommal találkozunk, tanuljuk a kórusszámokat. Karmesterünk továbbra is az illyefalvi református kántor, Jakab Csaba. Október végén, november elején az unitárius egyház kórustalálkozót szándékszik szervezni, erre akarunk készülni. Szeretnénk idén is megtartani, most már második alkalommal az idősek vasárnapját. Tavaly a református templom volt a helyszíne. Meghívunk az ősszel is minden hetven éven felüli személyt, a találkozót most az unitárius templomban tartjuk.
Kökösben immár többéves hagyománya van a faluhelyen eléggé megritkult műkedvelő műfajnak, a színjátszásnak, amelynek idei kiadásáról Sánta Editet kérdeztük.
— Idén július végén, augusztus elején tartották meg a szép és sikeres ififórumot, a színjátszó-találkozót, ahol mind serdülők, 13 és 17 év közötti fiatalok vettek részt. A szervező az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet volt. Ebben az évben tizennyolc csapat vett részt az ország legkülönbözőbb részeiből. A zsűri az első díjat a kökösi csapatnak ítélte oda. Mózes térben és időben a bemutatott darabunk címe. Az általában tizenöt tagú csoport negyedik éve működik. Nemcsak egyházi rendezvények résztvevője, mert idén Sepsiszentgyörgyön a diákszínjátszó napokon is jelen voltunk. Kőműves Kelemenné című előadásunkkal a nagydíjat nyertük el. Mi jórészt mozgásszínházat művelünk. Az év végére háromszéki jótékonysági körútra indulunk, amelynek a bevételét a rászorultaknak fogjuk adományozni.
Bíró Annamária azt is elmondta, hogy megújult Kökös község honlapja: www.chichis.ro/new. Hamarosan elérhető lesz mindenki számára, akit érdekel ennek a községnek múltja és jelene. Végül is történelmi emlékhely a település, sokan vannak már a nagyvilágban, akik tudják-ismerik, hogy mit jelent Háromszék és a székelység számára a kökösi csata helyszíne.
