Lehet egy faluközösség cselekedeteiről, összetartásáról újságcikkben beszámolni, falumonográfiában megemlékezni, régi fotókból készített fényképgyűjtemény alapján mesélni, de az élő emlékezetet nem helyettesíti egyik sem.
Főként akkor nem, ha olyanok vallanak apáik, nagyapáik egyszerű, mégis egy falu életét meghatározó életéről, akik ma is fontosnak tartják a családi, rokonsági köteléket, és ennek érvényre juttatásáért akár több száz, illetve ezer kilométereket utaznak, hogy együtt legyenek az unokatestvérekkel, nagybácsikkal, nagynénikkel. A bodosi Egyed nemzetség szombaton tartott első találkozóján a temetőben tett zarándoklat, a családfa-ismertető, a vasárnapi istentiszteleten az elhunytakért mondott közös ima és a kétnapi együttlét minden pillanata nem csak Egyed Béla és Egyed Csaba házigazda és segítőik szervezőmunkája okán vált az Egyedek közösségi értékeket felmutató nagy találkozójává, hanem miként Egyed Ákos történész, akadémikus lapunknak mondta, a nagyszülők, szülők és unokák jelenléte Erdővidék egy kis falujának bölcsőjét, fenntartóját és jövőjét jelképezik.
