Mostanság nem megy valami jól a köpecieknek. Június és július folyamán az árvíz nehezítette sorsukat. Adott pillanatban már azt hihette az emberfia, hogy a gátak megadják magukat, az elemi erővel érkező víz pedig határt és otthont egyaránt elmos.
Nem, nem mosta el a köpeciek munkájának zömét, de a kár így is tetemes, nehéz lesz a gazdáknak a veszteséget pótolniuk. A Barót városi képviselő-testületben sem úgy alakulnak a dolgok, hogy abból haszna származzék a falunak: a kultúrház tetőzetére kellene odafigyelni, amíg még nem késő. Járni jár — állítják a helyiek, de nem jut — mondotta a rendkívüli tanácsülésen Nagy István polgármester. Az iskolakezdéskor egész sor kérdés fogalmazódik meg: lesz-e, ki tanítson, mi az előnye, illetve hátránya a helyben tanulásnak, és mit hozhat a sokat emlegetett tanügyi reform, egyáltalán megmaradhatnak-e a felső tagozat összevont osztályai.
A jó hír se maradjon el: a Hangafa fúvósegyüttesben a gyermekek lelkesedése a régi, kitartó munkával szép eredményeket értek el. Van, mire büszkének lennie a kis együttes tagjainak, az áldozatos munkát vállaló karnagynak s a falu közösségének, mely fenntartja, élteti és buzdítja őket.
Beszakad a kultúrház teteje?
Pál István
A kultúrház ügye nemrég összetűzéshez vezetett Barót önkormányzati ülésén: a köpeci tanácstagok azt kifogásolták, a költségvetés-kiegészítésből kikerült a kulturális hajlék tetőrendszerének felújítására szánt 13 000 lej. Nagy István polgármester pénzhiányra hivatkozva hárította el kérésüket. Pál István tanácstag szerint, ha nagyobb mennyiségű hó hull a télen, a munka elnapolása azt is jelentheti, hogy beszakad az ingatlan teteje, de legjobb esetben is elázik, penészedni fognak a falak. A közel ötven éve épített ingatlant többször javították az elmúlt esztendőkben, legutóbb külső felújításon esett át, és a cserepeket is átforgatták. Annak a munkának nyoma sem látszik, sőt! A mellékhelyiségben közel egy négyzetméteren beszakadt a mennyezet, a nagyterem egyik sarkában nagyobb, a pódium első részén kisebb ázásfolt éktelenkedik. Kint is az elhagyatottság jeleit látni: a főbejárat lépcsői felett jelentős helyről hullt le a vakolat, a kémény pedig igencsak gyatra. ,,Tavaly ősszel már tanácsülésen kértem a polgármester urat, majd telefonon is megkerestem, hogy biztosítson számunkra legalább 1500 cserepet. Ígéretet kaptunk, cserepet nem. Ma már legalább kétezerre lenne szükségünk, hogy biztosan átvészeljük a telet" — mondotta Pál István.
Hullnak a cserepek a tűzoltószertárról
A falu többi középületének állagáról beszélgetünk, s kiderül, a tűzoltószertárnak és könyvtárnak helyt adó épületre is ráférne némi gondoskodás, hiszen utoljára hat éve újították fel egy részét, s azóta a tetőzet már itt-ott kezdi megadni magát. A könyvtár sorsa tovább szomorodni látszik: még mindig zárva, semmi sem utal arra, hogy változna valami e téren. A kis téka néhány éve a politikai csatározásoknak esett áldozatul. Az (akkor még) RMDSZ helyi szervezetét igazgató Bán István nem éppen törvényesen oda helyezte be főhadiszállását. Nagy István nem sokáig nézte tétlenül, élt a rendelkezésére álló eszközökkel, s utcára tette őket. Hogy biztos legyen, nem térnek vissza ellenfelei, bezáratta, s hatósági pecséttel is elláttatta. Három esztendeje se ki, se be a rácsozott ajtókon. A könyvek, ki tudja, talán még nem penészedtek meg, az egerek talán nem rágták össze teljesen...
Gátat erősíteni, medret takarítani
Az áradások idején Köpec országos érdeklődés középpontjába került: ellen tud-e állni a hatalmassá vált Olt többnapos ostromának, vagy megadja magát, s száz meg száz hektár termény megy tönkre, s talán még a falu is veszélybe kerül. A gát kibírta, csak azok a gazdák szenvedtek jelentősebb kárt, akiknek földje a Barót patakának közvetlen közelében helyezkedik el. Nem szabadna felszusszanniuk az illetékeseknek, bármikor megismétlődhet az ár, s akkor már nem biztos, hogy ilyen könnyen megússza a közösség. A tennivalókat Kolumbán Zoltán tanácstaggal vettük számba.
Kolumbán Zoltán
Meg kellene emelni és erősíteni a hídtól Barót felé vezető gátszakaszt, s gondos odafigyelést követelne a hatalmas víztömeg által az átlagosnál jobban megviselt gátkanyar is. Kolumbán Zoltán szerint a gát nem gyengülne meg annyira, ha szabadon lehetne közlekedni rajta, hiszen úgy folyamatos döngölésnek lenne kitéve, a rágcsálók pedig nem tudnának oly könnyen otthonra lelni benne. A Köpec patakának medrét már a köpecbányai szakasztól kellene mélyíteni és tisztítani. A Fűz utcában hasonlóképpen rendezni kellene a meder környékét, illetve nem szabadna elhanyagolni a bányabezárók által elkezdett munkát sem. Akkor a falun kívül megközelítőleg háromszáz méteren kitisztították az Olt felé vezető patakmeder egy részét, de a hátralevő legalább kétszáz méteres szakaszt "elfelejtették" rendezni, ott pedig a nád talált otthonra, s egyre iszaposabbá válik a terület.
Kolumbán Zoltán úgy tudja, erdővidéki látogatása során Borbély László környezetvédelmi miniszter segítséget ígért, de kétli, hogy az elég lesz a felsoroltak elvégzésére.
Öten kezdik az iskolát
Zajzon Csaba
Iskolakezdés előtt sok a tennivaló. A Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, Zajzon Csaba is nyakig a munkában, iratcsomók hegye tornyosul előtte. Mint mondja, Köpecen huszonöt elemista kezdi az iskolát — közülük öten most lépik át először a tanintézmény kapuját —, a felső tagozatra pedig harmincegyen iratkoztak. Az összevont osztályokba járókat Nyáguly Tordai Gyöngyike és Kovács Éva Ilona oktatja, az V—VIII. osztályosok számára is zömében biztosított a megfelelő képesítésű és tapasztalt tanári kar, ideiglenesen csak az kérdéses, hogy a visszalépett tanerő helyett ki fogja az idegen nyelvet oktatni. Évről évre felmerül, meg lehet-e, érdemes-e fenntartani a gimnáziumi osztályokat. Az igazgató szerint a gyermekek fejlődését mindenképp befolyásolja, hogy összevont osztályokban kell tanulniuk, de a szülők zöme ragaszkodik gyermeke helybeli oktatásához. Az intézményvezető szerint a nehézségek ellenére is természetes, hogy az elemisták helyben végezzék tanulmányaikat, hiszen abban a korban télen-nyáron nem lehet buszvárásra, folytonos ingázásra kényszeríteni az édesanyjuk szoknyája mellől még jóformán el sem szakadt gyermekeket. Az V—VIII. osztályosokkal már más a helyzet: a szülők a helyben tanulásnak a legnagyobb előnyét abban látják, hogy elmarad az ingázás, illetve gyermekeiket ellenőrizni tudják, s jóval kisebb az esély, hogy tekergésre adják fejüket. Ez igaz — ismeri el az igazgató, de nyomban hozzáteszi, hogy a lógás ebben a korban még nem jellemző a diákságra, illetve neveléssel is visszaszorítható. ,,Baróton sokkal jobbak a körülmények, ezt mindenki látja, mindenki elismeri, viszont aránylag kevesen élnek a lehetőséggel, hogy oda vigyék gyermeküket. Pedig sokkal nagyobb lenne az esélyük a továbbtanulásra, a jövőbeni érvényesülésre, ha kizárólag szaktanárok oktatnák, illetve olyan közösségbe kerülnének, ahol versenyszellem uralkodik" — mondotta Zajzon Csaba.
Hogy mit hoz a jövő? Az elkövetkező esztendőkben hat, nyolc, illetve kilenc gyermek érik iskoláskorba, ami azt jelenti, hogy legalább két osztály megmarad. A gimnázium létét a tanügyi intézmények fenntartásáról szóló új törvény, az ún. fejkvótarendszer döntheti el: ha életbe lép, kétséges megmaradása.
Barátjuk a hangszer
A Hangafa a baróti találkozón
A Hangafa gyermek-fúvószenekar a napokban fogja ünnepelni egyéves fennállását; öröm ez az erős hagyományokkal rendelkező falu számára. Fúvósnak lenni valaha büszkeséget jelentett, hiszen ők voltak azok, akik a bányásznapi ünnepséget, illetve a modern felszerelések megjelenése előtt még a bálokat is végigzenélték. Ott muzsikáltak a köpecieknek akkor is, amikor bánatuk volt: sok kedves társukat kísérték utolsó útjára. Ahogy teltek az évek, egyre többen estek ki, végül feloszlottak. Bíró Jánosnak köszönhető, hogy újra zene szólhat ünnepeiken, a falu nevét pedig messzebb is megismerik. A deres hajú, de még igencsak jó erőben levő Bíró János volt az, aki merészet gondolva tavaly nyáron gyermekeket toborzott, hangszert adott a kezükbe, megtanította kottát olvasni, s bevezette őket a zene világába. A tizenéves gyermekeket lenyűgözte a fúvós hangszerek világa, s lelkesedésüket megőrizvén, kitartóan gyakoroltak. Akiknek tavaly gondot jelentett egy-egy tiszta hang kipréselése, ma már színvonalas produkciót tudnak előadni! A közösség is mellettük áll. Támogatóik többek közt Nagy Károly református esperes, a közbirtokosság, a polgármesteri hivatal és a falu felnőtt lakossága is. Egy emberként járultak hozzá, hogy Rétyen a táborban részt vegyenek, számos új dolgot tanuljanak, s hangszereik jó karban legyenek. A zenélés egyre népszerűbb, a tizenhárom tag mellé további három jelentkezett. ,,A gyermekek nagyon megszerették a zenélést, barátjuk lett a kürt, a trombita, a dob és a többi hangszer is. Ha valamit megszeretnek, azért lelkesednek, s eredménye is lett mindennek. Jó az is, hogy biztatást kapnak, amikor egyházi ünnepeinken vagy a város felkérésére fellépnek. Jó látni, ahogy felcsillan a szemük egy-egy dicséret hallatán. Túlzás nélkül állíthatom, rengeteget haladtunk az elmúlt hónapokban: a Csala kürtje által nemrég szervezett találkozóra már teljesen új, modern — a darabok közül nem egy popszámfeldolgozás — repertoárral mehettünk el. Csak dicsérni tudom őket" — mondotta Bíró János.
