Gombavizsgálatra tönkkel együtt szedett gombát kell vinni, nem összetörtet. Harminchárom éve vizsgálom a gombákat, s nemegyszer megtörtént, hogy az ehetőek mellé szedtek mérgezőeket vagy nem ismerteket is.
1985-ben például két falumbeli elment gombászni, véletlenül találkoztam az egyikkel a kocsma előtt, s amikor megnéztem az őzlábgombáit, három gyilkos galócát találtam közöttük. Kérdeztem, ezeket minek szedte. Hát enni, az esti gombabulira — jött a felelet. A gombákat eldobtuk. Elfutottam a bátyjához is, ő is szedett néhány ehető galambhátút, de több hánytatót is. Az ő gombáit is eldobtuk, bizony, megmérgezte volna a családját.
Nagy őzlábgomba
Fehér gyilkos galóca
Most pedig álljon itt néhány jó tanács:
* A galambhátú gombákat mindig kóstolgatva kell szedni, s amelyik csíp, el kell dobni.
* Ne tegyük a nem ismert gombákat az ehetőek közé, gyűjtsük külön, ha valakivel meg akarjuk nézetni.
* Az ehető gombákat is vizsgáljuk át még egyszer elkészítés előtt, s a gyanúsakat ne sajnáljuk eldobni.
* Nem igaz, hogy amelyik gombát megrágja a csiga vagy kukac, nem mérgező!
* Téves, hogy a mérgező gombákat sós vízben kifőzve méregteleníteni lehet. A gyilkos galóca például akkor is halálosan mérgező marad. Az viszont igaz, hogy a gyűrűs tuskógomba (gebegomba) húsz percnyi főzés után ehető.
Antal Béla, Uzon
