A szeptember 3-i Háromszékben Mit üzen a tündérvölgyi magaslati trikolór? címmel megjelent íráshoz szólnék hozzá. Kovásznán vannak románok, kitették a saját nemzeti zászlójukat. Hogy ez kinek tetszik, kinek nem, embere válogatja.
De annak, aki a Szent Anna-tóhoz megy, egyből szemébe ötlik a Tó bércén kitűzött román nemzeti lobogó. Mert ott — tudomásom szerint — magát magyarnak valló alak tette ezt. Ott, ahol a kövek is magyarul beszélnek a leszálló alkonyatban, a világ egyik legmagyarabb helyén, ez már túllép a nemzetgyalázás fogalmán. Árpád apánk, kár volt hont foglalni, amikor ilyen alakok törvénytől nem kötelezve, senkitől sem kényszerítve eladják az ősi hitet, megtagadják ezzel a cselekedettel elődeink kiontott vérét... Ráadásul a kocsma oldalán a Panorama Sf. Ana felirat díszeleg, ékes magyarsággal... Míg a tulajdonos RMDSZ-es elvtársai Sepsiszentgyörgyön azon fáradoznak, hogy amennyire lehet, csökkentsék a trikolórok számát, addig ő szembeköpi az egész székelymagyar népet. Az egészben az a fájdalmas, sőt, siralmas, hogy az ilyenfélék bandájának kellene kiharcolnia számunkra, egyszerű magyar emberek számára a jogainkat, az anyanyelv használatától a sokat hangoztatott autonómiáig. Nem elég nekünk a sok betelepített, még a közülünk választottak is szívják a vérünket?! S ha felelősségre akarnád vonni, még ők állnak az erdő felől, hogy értünk teszik!
Szabó Csaba Levente, Sepsiszentgyörgy
