...ha volna kivel. És mivel. Mert egyelőre úgy tűnik, ez a szolgáltatás is a mindent átszövő válság áldozatává vált. Nagyon-nagyon leapasztott személyzettel, lassan, de biztosan kiöregedő autóparkkal próbálnak eleget tenni kötelességüknek, ha olykor kudarcot vallanak az életmentésben, az nem rajtuk múlik. Bár ez édeskeveset sem érdekli azokat, kiknek azonnali szükségük lett volna rájuk, kiknek élete másodpercektől függ. Hogy valamelyest mégis próbálják országos szinten életben tartani a mentőszolgálatot, annak jele: a héten néhány állást felszabadítottak, pár szakembert alkalmazhatnak a mentősök. ,,Természetesen" nem annyit, amennyire szükségük lenne, és az a néhány is — jó esetben — csak januártól kezdhet dolgozni.
Az egészségügyi minisztérium előírásai szerint a Kovászna megyei mentőszolgálatnak összesen 224 alkalmazottal kellene működnie, ehhez képest jelenleg 125 orvos, asszisztens, sofőr dolgozik. A megye mind az öt városában működik a szolgálat, saját kisrégiójukat kellene lefödniük ezeknek a központoknak — orvos azonban csak Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Baróton van. Utóbbi két városban egy-egy, ami azt jelenti, állandó szolgálatot képtelenek ellátni. Így a szolgálat teljességgel megyeszékhelyi súlypontúvá vált — s bár kicsi ez a mi Háromszékünk, amikor gyorsan kellene eljutni egyik szegletéből a másikba, igencsak megnőnek a távolságok.
A helyzet országos szinten sem rózsásabb, az egészségügyi minisztériumnak tehát kénytelen-kelletlen be kellett látnia: muszáj jóváhagynia az alkalmazásokat a mentőszolgálatnál. Kedden zajlott az a videokonferencia, melyen szabályszerű alkudozás alakult ki, Háromszék három orvos, négy asszisztens, három sofőr alkalmazását szerette volna elérni — ehhez képest a három orvos mellett egyetlen középkádert hagytak jóvá — számolt be érdeklődésünkre dr. Tiberiu Poştoacă, a mentőszolgálat vezetője.
A mentősök élete pedig nem leányálom. A bajbajutott hívja a 112-t, ott a szolgálatos panasza jellegétől függően kapcsolja a rendőrséget, tűzoltókat, mentősöket. Ha orvosi segítségre van szüksége, a megyei mentőszolgálat egyetlen diszpécseréhez, a sepsiszentgyörgyihez irányítják. Ott ismét előadja gondját, a diszpécser pedig az eset súlyosságától függően a legközelebbi, a mentéshez leginkább alkalmas csapatot riasztja. Baj akkor támad, ha egyszerre vagy rövid időn belül több segélykérés fut be. Ilyenkor elsőbbségi sorrendet kell állítani. Előfordult már: autóbalesetben nyolc személy sérült, egyszerűen nem volt annyi mentőautó, hogy mindnyájukat elláthassa. Na igen, a mentők. Egy mentőautó élettartama hat esztendő lenne, a háromszéki mentőszolgálat legidősebb járműve 1994-es gyártású, a legfiatalabbak is kétévesek — akkor írt ki utoljára közbeszerzést az egészségügyi minisztérium.
S ha a minisztérium az utóbbi időben nem vásárolt járműveket, Brassó megyében megtette a megyei önkormányzat: tíz új mentőt szereztek be. Persze, a szomszédok gazdasági tehetőssége nem emlegethető a Háromszékével egy napon. Másik: működtethető mentők is hullanak ki a sorból. Legutóbb, mintegy hónapja Sepsiszentgyörgyön a Széchenyi téren sikerült egy Daciának úgy belerontania a súlyos beteget szállító mentőbe, hogy felborította. Azóta a mentő a kórház udvarán rostokol: nem tudják helyrehozatni mindaddig, míg hivatalosan meg nem állapítják, ki okozta a balesetet, kinek kell állnia a javítási költségeket. Még eggyel kevesebb esély az életmentésre...
Végezetül egy másik oldala a mentőszolgálatot teljesítők életének. Országos híradásokban szinte naponta beszámolnak bántalmazott mentősökről. Háromszéken ez a jelenség nem jellemző — de létező. Roma közösségekben fordul elő gyakrabban, de nem csak ott, mondja Poştoacă doktor, legutolsó ilyen esetük Zoltánban történt, egy férfi munkagéppel felvágta a hasát, az összegyűltek a mentősöket rohanták le, akárha ők okozták volna a balesetet. Ki kellett hívniuk a rohamrendőröket. Ilyen, a munkájuk végzéséhez nem éppen kedvező körülmények között is próbáltak életet menteni. Hogy ebben az esetben esélyük sem volt rá, az más kérdés.
