Kisbaconi határon, határon,
Ül Palkó a szamáron, szamáron.
Haj, de alig ült rája,
Félregörbült a szája, a szája.
A kútágas de magas, de magas,
Kukorékol a kakas, a kakas:
Kokoriku, gyászvitéz, gyászvitéz!
Mért ültél rá, hogyha félsz, hogyha félsz?
Kácsa, liba neveti, neveti,
Háp, háp, gá, gá, jó neki, jó neki!
Csikó röhög: nyihaha, nyihaha,
Szállj le onnét, kis baba, kis baba!
Kutya ugat, huhuhu, huhuhu,
Ez aztán a hős fiú, hős fiú!
Piszegi a macska is, macska is.
(Lovagolt már rajta is, rajta is!)
Így esett a nagy eset, nagy eset,
Amely nálunk megesett, megesett.
Megesett ám a nyáron, a nyáron,
Kisbaconi határon, határon.
