Hatalmas károkról számol be a Gubernium körlevele az 1798-as kolozsvári tűzvészt követően. A város történetében a legnagyobb tűz általi veszteségeket augusztus 30-án a szeles idő és a már hetek óta tartó szárazság okozta. A váron belül kitört tűz átterjedt a hostáti részre is. Templomok, iskolák és középületek váltak rövid időn belül a lángok martalékává.
A főkormányszék körlevelet intéz a fejedelemség vármegyéihez, amelyben leírja a veszteségeket, és kéri a lakosságot, kiváltképpen a tehetősebbeket, hogy nyújtsanak segítséget a nagy károkat szenvedett városnak. Háromszéken a körlevelet a templomokban és a piacokon ismertetik. Szövege:
,,KÖRLEVÉL
Ezen esztendőben, közelebbről elenyészett Kisasszony hava utolsó napja, a kolozsvári lakosok egy részére nézve igen szerencsétlen és majdcsaknem végzetes romlásnak napja volt. Amelyen benn, a várban véletlen tűz támadván, jóllehet annak terjedésének megállítására minden igyekezet fordíttatott, de a sebessen fúvó széltől segítvén oly ellenállhatatlan dühösséggel pusztítva, hogy a városnak egy néhány utcái, azokban volt református és katolikus templomokkal, tornyokkal, harangokkal, iskolákkal egyetemben, kevés idő alatt megemésztettek. Nemcsak a városban, hanem annak kerítésén kívül ragadozván a tűz. Két hostátinak is egy részben, sok szegény lakásoknak, házai és egyéb épületei földig a lángoknak áldozatává lettek. Takarmányai és vagyonai porrá és hammuvá égtek. Azért ezen szerencsétlen romlást a fent említett város, nem lehet, hogy akár ki is felebaráti szeretettel bír, ne érezze, és utolsó pusztulásra jutott embertársainak siralmas sorsán, könyörületessége és teljes tehetsége szerint felsegítésére ne induljon. Szükségesnek találta a tiszti hivatal a Felséges Királyi Gubernium októberben kelt első napján költ kegyelmes rendelésének következéséül, minden ezen Nemes szék érdemes lakosait a fenn megírt szerencsétlen történet iránt bizonyossá tenni, és önként is könyörületességre hajló keresztényi szíveket arra indítani, hogy tehetségeikhez híven vagyonikhoz mért adományokkal felsegíteni igyekezzenek. Mivel a fenn leírt szerencsétlen történet által nemcsak különös személyek károsíttattak meg, hanem a templomok, tornyok, harangok és iskolák összeégésével majdcsaknem minden ezen Nagy Fejedelemségbéli lakosok, nevezetesen pedig akiknek gyermekei mind a katolikus, mind a református religión lévők közül ottan az Isteni félelemre egyszersmind és a tudományokra taníttattak, a most említett épületeknek helyreállítását azok felépítésére szükséges segítséget nyújtsanak. Mind pedig hazájukhoz vonzó szeretetével, melynek boldogságát a religió és tudományok nélkül fenntartani nem lehet. Akik azért megfontolván mind az Isteni tiszteletnek, és akik a hazának az ifjúságnak rosszabb neveléséből következhető kárát alamizsna adásával az Istenek dicsőségét hazájuknak, nemzetüknek boldogságát előmozdítani, az eledel és ruházat szűkölködöket, a szegény árvákat és özvegyeket, tanulás és jónevelés nélkül szükölködő ifjakat felsegíteni kívánják, azok, akik magok religiókon lévő templomokra a kitetetett perselybe, avagy tányérba, akár különösen is az egyházi személyeknek a maguk elszánt alamizsnájukat bízvást letehetik. A Felséges Királyi Guberniumtól megtétetvén minden szükséges rendelések, hogy az így begyűlendő alamizsnák az illendő királyi perceptorokhoz az eddig is fennálló szokás szerint beszolgáltassanak, mely is ezennel minden renden és religión lévő lakosoknak ezennel tudtára adatik. Okt. 2. 1798, Kolozsvár."
A háború nehézségeit viselő lakosság Háromszékről pénzt és gabonát adott a kolozsvári tűzkárosultaknak. Azok a gazdagabb személyek, akiknek gyermekei Kolozsváron tanultak, tekintélyesebb összeggel járultak hozzá, hogy az iskolákat újraépíthessék.
Kolozsváron 1798-ban leégett az a templom is, amely arról volt híres egész Erdélyben, hogy harangját csak akkor húzták meg, ha valakit halálra ítéltek.
A középületek közül leégett az akkori városháza, sok szép polgári épület, valamint céhek és ipari szövetségek székházai.
