Kormányon kell maradnia az RMDSZ-nek, hogy legalább részben teljesíthesse nagyra törő terveit: el kell fogadtatnia a tanügyi törvényt, a kisebbségi törvénytervezetet, az ország adminisztratív, területi átszervezését, s — mondogatták a hét végi SZKT-n — szükség van rájuk azért is, hogy a Demokrata Liberális Párt élettől elrugaszkodott megszorításait kicsit szelídítsék.
Példaként az ezer lejnél alacsonyabb nyugdíjak megadóztatását említette a szövetségi elnök, de a magyarok érdekvédelmi szervezetének vezérkara úgy értékeli, hogy más értelmetlen szigorítást, illetve megszorítást is sikerült hősies kiállásukkal megakadályoztatniuk. E célból, no meg terveik megvalósítása érdekében maradnának a koalícióban, holott azért hellyel-közzel azt is elismerték, hogy Emil Bocék a szükségesnél ritkábban hallgatnak rájuk, s egyebek közt egyik legfontosabb kezdeményezésüket, az RMDSZ gazdaságélénkítő programját sem sietnek elfogadni. Mégis az a tudat él az RMDSZ vezetőiben, hogy pótolhatatlanok a kormányban, hisz nemcsak Emil Bocék jó szellemei ők, de az erdélyi magyar közösségek jótevői is, hisz pénzt szereznek a megyéknek, önkormányzatoknak. Ha jól utánaszámolunk — s ezt lapunk nem egy ízben már megtette —, valójában csak csurrannak-csöppennek a támogatások, s zömük Brüsszelből érkezik majd, ha a helyiek összekaparják az önrészt.
Jelentős dolgokban tehát eredménytelenségre vannak kárhoztatva, kis dolgokkal, a magyarság életét megkeserítő vagy megnehezítő ügyekkel meg alig foglalkoznak. Az erdők, az egyházi vagyonok, az egykor magyar közösségi tulajdonban lévő földek, épületek tizennyolc év után sem kerültek maradéktalanul vissza, a szórványban élők fogynak, felmorzsolódnak, asszimilálódnak, jobb élet reményében külföldre menekülnek. Marosvásárhely egyre románabb város, de fellazult etnikailag a Székelyföld is, ma is román vezetők uralják az intézményeket, az erdélyi autópálya — mely gazdasági fellendülést hozna — csigalassúsággal épül, múltunk jelei a kolozsvári Házsongárdból elillanóban, de még a Hargita és Bákó megye határán fekvő kis és életképes Háromkútnak sem sikerül Gyergyó felé tizenhat kilométer utat építtetni, hogy legalább ez a világtól elzárt, de életrevaló, sok gyermeket vállaló, jobb sorsra érdemes közösség élni és főképp gyarapodni is tudjon.
Rendben van, ha kormányon akarnak maradni, maradjanak, de legalább figyeljenek a magyar közösség húsz év óta megoldatlan gondjaira, próbálják azokat orvosolni. Megeshet, ez több sikerélményt jelentene még számukra is, és keményebb harcot, mint a kormányban feszíteni.
