Út Alsó-Dunavác felé A szerző felvétele
A körülmények úgy hozták, hogy viszonylag rövid időn belül széltében-hosszában és keresztül-kasul utaztam az országon. Legutóbb Ploieşti—Urziceni—Slobozia érintésével Dobrudzsába. Mivel a hazai fonnivalót mindig magával viszi az ember, ezek az utak alkalmat teremtenek arra, hogy összehasonlítsa a honi állapotokat az ország más fertályaival.
Mostani utunkon a legnagyobb meglepetést a Tulcea—Mahmudia—Murighiol—Dunăvăţul de Jos útszakasz okozta. A valamikori tengelytörő utak helyén modernizált útszakaszra találtunk. Jellemző, hogy Alsó-Dunavác — Dunăvăţul de Jos — tulajdonképpen zsákutcában végződik, a kétszázvalahány lakosú Duna-deltai falucska déli csücskében a hajóutak eligazító táblái vehetnék át az irányítást. Olyan ez, mintha nálunk Zalánpatakára építenének felezővonallal, útpadkajelző sávval ellátott aszfaltutat. Arról nem is szólva, hogy ha a mi Kommandónk Tulcea megyében leledzene, turisztikai adottságai miatt már rég majdnem-majdnem gyorsforgalmi út kötné össze Kovásznával. De ha Kovászna, az államelnök által annyira kedvelt fürdőváros Réty irányából még úgy-ahogy járható úton érhető el, Kézdivásárhely felől a pokol útjára emlékeztet, különösen Kézdivásárhely és Szentkatolna mintegy félszáz évvel ezelőtt épített kockaköves útja.
Szó sincs arról, hogy Alsó-Dunaváctól elvitatnánk a modern úthoz való igényt és jogot. A térség turisztikai potenciálját tekintve megérdemli ezt az utat. A jó minőségű út áldása máris látható ezen a településen: a falucskában a kedves nádfedeles, kékre meszelt falú vályogházacskák társaságában szaporodnak a hétvégi paloták, fogadók, panziók. Erre az útra nem féltik rávinni a bukarestiek a márkás gépkocsikat, amelyekből átszállhatnak a sétahajókra vagy saját jachtjaikra. Alsó-Dunavácon a világot járt-látott emberek ízlése is látszik, az itteni új házak többsége akár Hamburg legdrágább kertvárosában, a Kapitányok Negyedében is elkelne. Ezt azért emelem ki, mert a jóízlés-import nálunk ritka, mint a fehér holló. Ki útfélen épít, sok mestere van közmondásos alapon mondom, hogy a Bukarest—Konstanca (Tulcea) úton található 12 000-es Ţăndărei városkában tucatszámra nőttek ki a Ialomiţa partján a cigánypaloták. Itt is a nagy forgalmú utak csomópontja a meghatározó.
Székelyföld útjai ezekhez képest szánalmasak, bár az utóbbi években nálunk is tapasztalható némi elmozdulás, de Borbély László miniszternek és Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek van még tennivalója, hogy az ország földrajzi szívének útjai ne rázzák ki a lelket az erre járókból.