A sepsiszentgyörgyi kisiparosok és kereskedők képezték a helyi polgárközéposztály jelentős rétegét. Tagjai olyan életminőséget tudtak biztosítani maguknak és családjuknak, amelybe a kertes családi háztól az évenkénti nyaralásig (gyakran saját villában), a közös mulatságoktól a szakmai képzésig, az önműveléstől a sportolásig minden belefért.
1876-ban létrejött a háziipart és az iparoktatást fejlesztő Háromszék Megyei Székely Háziipari Egyesület, mely 1893. október 21-én iparostestületté alakult át. Már egy évvel korábban a város iparossága olvasóegyletet létesített. Ifj. Nagy Elek kalapgyáros volt az egyesület mozgatórugója, aki már évekkel azelőtt hirdette, hogy állami megrendelésre csak akkor számíthatnak az iparosok, ha hatóságilag elismert szakmai szervezetek tagjai ― csak így használhatják ki az ipartörvény által kínált lehehőségeket: a tanoncszerződtetést és -felszabadítást, az iparbank létesítésének jogát. Az ipartestület elnökévé is őt választották, az alelnök id. Blaskó Lajos hentes és vendéglőtulajdonos, könyvtáros Sequens József.
Az új politikai viszonyok között a Sepsiszentgyörgyi Ipartestület tíz szakosztállyal 1926. május 2-án alakult újra (elnök Tímár József, alelnök Papp Dezső), céljait és előírásait tíz pontban foglalva össze: elméleti és gyakorlati ismeretek fejlesztése, egységes árszabályzat, tanoncok szegődtetésének felügyelete, a tagok általános műveltségének fejlesztése, a politikum kizárása a testületi ülésekről stb. Az egyesület alapítványához pénzösszeggel hozzájáruló személy alapító tagságot igazoló oklevelet kapott. (1. kép)
A 21. számmal jelölt és a Debren-patak hídjáig (a 18―19. században építtetőjéről Andrád hídnak is nevezték) nyúló épületet Sepsiszentgyörgy idősebb polgárai ma is Iparos Otthon néven emlegetik. Zathuretzky Gyula föld- és erdőbirtokos építtette az 1900-as évek elején, a 20-as években pedig Nagy Dénes bérelte tejfeldolgozó üzemének. (Zathuretzky Gyulától vásárolta meg Horn Dávid azt a tízezer hektárnyi kommandói erdőrészt, ahol országos hírű fakitermelő- és feldolgozó vállalatát létesítette.) Az épületet 1929-ben Novák János telekkönyvvezető indítványára Iparos Otthon néven a város kisipari testülete veszi át, ahol három évtizeden át tartotta a gyűléseket, összejöveteleket, különböző sport- és kulturális rendezvényeket a város mintegy négyszáz kisiparosa.
Tablókép őrzi annak az igazgatósági választásnak az emlékét, amikor a tagság Lurtz Gyulát találta alkalmasnak a vezetésre. A tablón A sepsiszentgyörgyi Iparos Otthon első igazgatósága és számvevősége ― 1928. február felirat olvasható, és a huszonnyolc alapító tag arcképét őrzi, köztük olyan elismert iparosokét, mint Tímár József cipész, Lurtz Gyula hentes és kereskedő, Rácz Ferenc szabó, Orendt Gyula kéményseprő, Kóródi Ferenc mészáros. (2. kép)
Románia kereskedelmi, kisipari, ipari és mezőgazdasági 1931―32-es évkönyvében lapozva mintegy 350 sepsiszentgyörgyi kisiparos és kereskedő nevét olvashatjuk (38 csizmadia, 38 szabó, 54 cipész, 23 asztalos, 13 kovács stb.). Az alig tizenegyezres lélekszámú város jelentős hányadát tette ki e réteg.
A kisiparosok egyesülete felkarolta és jelentős anyagi támogatásban részesítette a tanoncképzést. (3. kép) Sepsiszentgyörgy országos szinten is elsők között nyitotta meg 1885-ben a tanonciskolát, amelynek felszerelése az 1916-os meneküléskor megsemmisült. 1918-ban a város Gábos Győzőt bízta meg az iskola újjászervezésével. A két világháború között a hírhedt Anghelescu-féle tanügyi törvény miatt a református egyház védőszárnya alá vette az intézményt, s a második világháború után is újból ráhárult az ismételt újraindítás hálátlan feladata ― tudjuk meg a Szabadság napilap 1945. június 25-i számából.
Az egyesület az Ötves-házban ülés- és játéktermet bérelt, szak- és szépirodalmi könyvtárt nyitott tagjai számára. Az Iparos Otthon vezetősége a tagoknak lehetővé tette a sportolást. Különböző szakosztályok alakultak, a legnépszerűbb a tekézők és labdarúgók tábora volt. Számos felvétel tanúskodik a tekecsapat sikereiről. Az öregfiúk focicsapatáról a negyvenes években készült fényképen Orendt Gyula kéményseprőt, Nagy Ferenc csizmadiát, Papp András kefekötőt, Szász Károly szabót és Malek Ferenc bútorasztalost ismerjük fel. A többi játékos azonosításához szívesen vesszük az olvasók segítségét. (4. kép) Az 1937-ben rendezett tekeverseny győzteseit és érmeit is megörökítették.
A testület gyümölcsöző tevékenységét 1953-ban történt felbomlásáig végezte.
