És nem jobb a helyzet Háromszéken sem, sőt, hírlik, hozzánk képest a Hargita megyeiek jóval több uniós pályázatot nyújtottak be vissza nem térítendő támogatásokra, bizonyos kiírásokra tízszer annyian jelentkeztek, mint nálunk. Bár a szakértők szerint valamelyest javult a helyzet, több önkormányzat rájött, az apadó központi pénzforrásokat uniós alapok pótolhatják, a vállalkozók is kezdenek ráharapni a lehetőségekre, még mindig távol állunk attól, hogy beruházásokban, vállalkozásfejlesztésben, munkahelyteremtésben megmutatkozó konkrét eredményekről számolhassunk be, egyelőre csak dicsekvésre, politikai tőke kovácsolására alkalmas elbírálásokról, jobb esetben szerződés-aláírásokról szólnak a hírek.
A lemaradásnak számtalan oka lehet: a kezdeti félelem, a hozzá nem értés, a túlzott, hamis elvárások, a hatalmas bürokrácia, a mifelénk szokatlan, rendkívül precíz szabályozás, aztán a gazdasági válság teremtette új helyzet, amikor az önrész előteremtése bizonyul megoldhatatlan feladatnak, hiszen a bankok sem nyújtanak hitelt, a fogyasztás is visszaesett. A sor folytatható a gyatra tájékoztatással, a szakmai fórumok, a szervezett, közös fellépés, az életképes stratégia, hosszú távú tervek hiányával. A rossz kormányzati döntések ugyancsak keresztbe tesznek, hiszen a rengeteg adóval, a magánszférával szemben felhalmozott adósságaival a jelenlegi hatalom inkább gátolja a cégeket, mintsem támogatja azokat.
Mindezek ellenére továbbra is az európai pénzek jelentik jóformán az egyetlen esélyt a felzárkózásra. Csakhogy azt kellene tudatosítanunk, nem pottyan ölünkbe a támogatás, a pénzek lehívásához pedig valahogy úgy kellene eljárnunk, mint a jó gazda, ki télen a szekeret, nyáron a szánt készíti.