A csernátoni bútorfestő- és fafaragótábor férfikorba érkezett fiataljai nem csak fúrnak-faragnak és festenek, hanem játszanak is. Futballoznak is, ha nem is alcsúti szinten, de abban a szellemben. S aztán az egyik langaléta fiatalember nekifutamodott a fém kapufélfának, s lendületből elkapta a keresztkötést, s a kapu — nem lévén rögzítve — együtt repült véle. Szerencséjére volt annyi lélekjelenléte, hogy esés közben elengedte a kapufát, s az temette maga alá, mint ahogy ez hajdanában-danában a mi sepsiszentgyörgyi környezetünkben is megesett, ahol s amikor a fémkapu vasa a diák mellkasán döndült. Az akkori fiatalok valamilyen félkatonai gyakorlatra voltak berendelve az iskolába, s ott tartották, a hivatalos rekcumról ellógva, a rögzítetlen fémkapuval az edzést. (A túlbuzgó tanár-parancsnokuk a ,,katonai fegyelem megszegése" miatt még eljárással is fenyegetőzött.)

A csernátoni kapudöntés sikeresebb volt: a fiatalember valami ínszalagnyúlással megúszta, de térdig érő, járó gipszcsizmát azért kapott. Ezen eddig nincs semmi kacagnivaló, de azon már kórusban nevetünk, hogy a faragótáborban egy nyírfa dorongot kettéhasítva olyan mankót rögtönöztek neki, hogy ha ezzel Budapesten elindul, ott a vizitdíj mellé bevezetik a nyírfa mankós gyógytornát is, mert olcsóbb, mint egy kerekes szék.

Csak honnan annyi nyírfát a politikailag sérülteknek? (sylvester)