Utólag rájöttek, hogy a sportklub felszámolása hiba volt, és megint létrehozták, de a rossz már megtörtént. A többi iskolai sportklub ezalatt fejlődött, telepet és mikrobuszt kapott, szállást és étkezőt épített, miközben a sepsiszentgyörgyi a legszegényebb és legtehetetlenebb maradt az egész országban. Mivel nem vagyunk egyenlő helyzetben a többi klubbal, nem is versengünk egyenlő esélyekkel, hanem eleve hátránnyal indulunk. És hogy a minőségi iskolai sportért felelős vezetők még jobban bebizonyítsák érdektelenségüket, a legjobb eredményeket felmutató birkózók, tornászok és atléták órakeretét faragták le, értékes tanárokat késztetve távozásra. A befektetett munka iránti megvetést az is jelzi, hogy érdemfokozatot két azonos szakosítású tanár közül az kapott, aki évek óta semmilyen sportteljesítményt nem mutatott fel, de sikeresen sétáltatta a papírokat. Kénytelen vagyok megkongatni a vészharangot: ha sürgősen nem történik valami, a már összeroppant iskolai sport sok évvel esik vissza. Pedig a szakemberek egyöntetű véleménye szerint ez az alapja és kezdete a versenysportnak. Helyi szinten a megye és a közösség általános érdekeit kellene szolgálnia, például innen kellene fenntartani és utánpótlással ellátni sikeres kosárlabdacsapatunkat is — ez kevesebb pénzbe is kerülne mindannyiunknak, és könnyen meg is lehetne valósítani, ha a döntéshelyzetben levők is akarnák.

Mircea Călin Buhlea