A már megszokott politikai vitákat is lehengerlő vita zajlik immár jó ideje a sepsiszentgyörgyi Erzsébet park fáinak, mindenekelőtt vadgesztenyefáinak kapcsán. Az indulatok jobbára az érzelmek, nem föltétlenül a reális lényeglátás forrásából törnek elő. Ezért szólnék most a kérdés csak tisztán biológiai vonatkozásáról.
Tehát: miről kell beszélnünk a parki fák sorsát illetően? Egy növény, akár fás szárú is legyen, már nevében hordozza a sorsát (növény szavunk a nőni, növés szóból képződött). Azaz élete állandó növéssel jellemezhető, ennek végállapotában megkezdődik a még egyelőre külsőleg nem észlelhető elhalás, ami évtizedekig tarthat a teljes pusztulásig. A fák elöregedésük során számos, úgynevezett gyengültségi parazita élőlény (baktérium, gomba, zuzmó, moszat, fagyöngy, fakín stb.) támadásának vannak kitéve, amelyekkel szemben már nem képesek védekezni. Ezek jelenléte azonban nem mindig szembetűnő, mivel a támadás kezdete nem vehető észre.
A legrombolóbb és legagresszívebb faparaziták a különböző taplógombák, amelyek tovább bontják a fák szerves anyagát akkor is, ha azok már elhaltak, átváltva a parazita életmódról a szaprobionta életmódra. Ez a természet anyag- és energia-körforgásának természetes folyamata. Azt is tudnunk kell, hogy minden ághullás, facsonkítás a levegőben mindenütt jelen lévő gombaspórák megtelepedésének a helye. Tehát ha nem fedjük be a metszés helyét, a sebet jól záró vegyszerrel, mi magunk tesszük lehetővé a fertőzést.
A fák kérge, akárcsak az ember bőre, a fák védőszövete. Számos gomba behatoló fonalaival (micéliumokkal) feloldja enzimeivel a sejtfal cellulóz-, ligninállományát, és attól függően, hogy melyiket inkább, fehér vagy barna korhadást okoz, a központi gesztes rész elpusztításával pedig üregesíti a fát, olykor teljesen csak némi külső farész vagy a szijács tartja lábon ideig-óráig a fatestet, amelynek tartórostjai a gombák táplálékául szolgáltak. Sok fenyőfa gyökérnyaki ,,terpesze" a kiüregesedett fa egyensúlyi állapotát igyekszik helyreállítani (nem sok sikerrel, lásd a nagy fenyvespusztulásokat viharok alkalmával).
Heves hangulatú vitáinkhoz visszakanyarodva, az a véleményem (a helyzet szakmai ismeretének birtokában), hogy miután létezik akusztikai törzsvizsgálat is (a hang terjedési sebességét használja ez a technika, mivel a tömör és az üreges rész nem azonos vezetésű), valamint a biológiai folyamat és végkifejlés szakmai ismerete, hagyjuk a szakemberekre egy fa kivágásának (és pótlásának) az eldöntését. Bízzunk abban, hogy városunk minden polgárának őszinte törekvése szebbé, csinosabbá tenni életünk mindennapos színterét.
Puskás Attila biológus
