Tegnap a szárazajtai vérengzés 63. évfordulóján a megszokottnál és a vártnál kevesebben vettek részt: mindössze hatvan helybéli, az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola műsorral készülő diákjai és tanárai, illetve a nagybaconi nyugdíjasklub Őszi csokor kórusa és néhányan Barótról tartották fontosnak a mártírok előtti főhajtást.
Az istentiszteletet Balázsi Zoltán bardoci lelkipásztor tartotta, bibliai példákat felsorolva fejtette ki: azok, akik csak a saját útjukban hisznek, akik Isten bűvköréből kiesnek, arra is képesek, hogy embertársaik életét kioltsák. Véleménye szerint a tizenhárom áldozatot — Elekes Lajost, Gecse Bélát, Nagy Andrást, Nagy D. Józsefet, Nagy Sándort, Málnási Józsefet, Németh Gyulát, Németh Izsákot, Szabó Beniámot, Szép Albertet, Szép Albertnét Málnási Reginát, Szép Bélát és Tamás Lászlót — hitük és nemzetük vértanúinak lehet tekinteni.
Az emlékműnél Bartalis Sz. Pál helybéli lelkész elmondta, még ma is nehéz úgy tekinteni a régmúlt történtekre, mint megbocsátható tettekre, viszont ha hiszünk abban, hogy Isten segedelmével megbékülünk önmagunkkal, akkor arra is képesek leszünk, hogy múltunk e fájdalmas fejezetét lezárjuk. Bacon polgármestere, Bardocz Csaba arra emlékeztetett, hogy az 1944-es szárazajtai eseményeket nem a véletlen hozta, s nem is voltak egyedülállóak, az erdővidéki kicsi faluban véghezvitt kegyetlenkedést követte a csíkszentdomokosi, ahol tizenegyen estek áldozatul a Maniu-gárdistáknak, majd a gyergyószentmiklósi, a magyarzsombori, az egeresi, a bánffyhunyadi és a gyantai következett. A Székely Nemzeti Tanács nevében felszólaló Benkő Emőke arra keresett választ, hogy megbocsáthatunk-e akkor, amikor a vétkesek nem kérnek bocsánatot, vagy amikor a történelemhamisítók azt állítják, az események a helybéliek viselkedésének egyenes következménye. A Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke, ifj. Hoffmann István a hatvanhárom esztendővel ezelőtt történtekre és az áldozatokra emlékezve, a mának szólva kijelentette: ,,Most történelmi időket élünk. Példáért nem kell messzire mennünk, hiszen a szomszédos nacionalista Szerbia is hamarosan rákényszerűl, hogy területi autonómiát biztosítson a koszovói albánoknak, Belgiumban pedig független államot akar a flamand és a vallon kisebbség is. Itt nálunk, a Kárpát-medencében is ki kell mondani az igazságot: igenis, istenadta jogunk, hogy sorsunkkal mi magunk rendelkezzünk, e nélkül a magyarság sorsa sosem rendeződhet".
A mártírok családtagjai, majd az intézmények és politikai szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el a szárazajtai vérengzés emlékművénél.
