A Százlábú néptáncegyüttes tegnapi előadása Sepsiszentgyörgyön
Az Őszi Közművelődési Napok, illetve a szervező intézmény, a Kovászna Megyei Művelődési Központ mostanra időzített székházavatója adta az alkalmat, hogy a háromszéki művelődésszervezők — a falusi kultúrfelelőstől a különféle egyesületek képviselőin át a kulturális intézmények veztőiig — összeülhessenek, gondjaikat-bajaikat-terveiket megoszthassák egymással, egymástól, a művelődési központtól segítséget kérjenek.
A Kovászna Megyei Művelődési Központ rendeltetésének, szolgáltatásainak bemutatásával kezdődött tegnap a szakmai értekezlet az intézménynek a Bazár Kossuth Lajos utca felőli szárnya emeleti részében berendezett új székházában, melyet az alkalomra ünnepi köntösbe is bújtattak, a folyosók, a kicsinyke padlástéri konferenciaterem falait az évek során az általuk szervezett rendezvények Kolumbán Hanna által készített plakátjai díszítik. A megbeszélésre mintegy másfél tucatnyian jelentek meg Háromszék különböző részeiből, mint a bemutatkozások során kiderült, a művelődési életet szervezők-irányítók — különösképp vidéken — vagy másodállásban végzik e tevékenységet könyvtárosi vagy a helyi tanácsok másféle munkaköri beosztása mellett, vagy éppenséggel önkéntesen, azaz pénz és taps nélkül. Kevés falusi önkormányzat engedheti meg magának, avagy fogta fel, hogy érdemes és kell külön embert a helység közművelődési életének fenntartására foglalkoztatnia. Hol sem pénz, sem akarat nincs rá, ott bukkannak fel az önkéntesek — ez is jelzi a háromszéki magyar ember kulturális igényét. Mert olykor nem elég a fizetés: művelődési ház alkalmazott vezetője jelentette ki: "elsősorban hobbiból, magyarságunk fennmaradásáért kell vállalnunk" a munkát.
A helyi lehetőségek sorolásakor vegyes kép alakult ki a kultúrotthonok állapotáról: akadnak — és ezek számosabbak —, melyeket az elmúlt évek során példamutatóan felújítottak, többnyire helyi erőforrásokból; és kerül nem egy, hová vendéget elhívni is szégyellnek. Érdekes módon nincs szoros összefüggés a helyi vezetők kultúráról alkotott elképzelései és a kulturális létesítmények állapota között, van olyan nagyközség, hol minden település kultúrháza nagyszerűen felújított-karbantartott, a művelődésszervezést mégis civil szervezeteknek kell felvállalniuk, mert "a szellemi értékekre nem figyel a polgármester".
Másutt meg egyenesen "kultúraellenes a hangulat" — az ilyen helyeken alakul ki aztán a politikummal szembehelyezkedő, eltökélt és elszánt kultúraműködtetők csoportja, akik a "nem hagyjuk magunkat" miatt élénkebb, pezsgőbb rendezvényszervezésbe fognak, mintha noszogatnák, netán meg is fizetnék őket.
Ami a kulturális életet illeti: számos helyütt valamely tevékenység felújításáért küzdenek, színjátszó körök, néptáncegyüttesek alakultak és szűntek meg az évek során, nem annyira pénzügyi gondok miatt, mint inkább az emberanyag hiányából. Majdnem minden vidéki kultúrfelelős szakavatott táncoktató iránti igényét jelezte, jó érzékkel felfogják, néptánc- és népzenekultúránk megismertetését már óvodáskorban el kell kezdeni. Szóvá tették ezúttal is az ingázó pedagógusok gondját: erejükből-idejükből sem futja, hogy a tananyag leadása mellett más foglalkozásokat is tartsanak, de nem is igazán érdekli őket. Felmerült a falunapok silány kulturális felhozatalának kérdése is, abban mindannyian egyetértettek, "ne csak Győzikékkel, Lagzi Lajcsikkal legyenek tömve a falunapok" — bár ezt az összejövetelen részt nem vevő falvak képviselőinek kellett volna elmondani. És még jó néhány panasz, gond, szükséglet napirendre kerülése arra késztette a találkozó szervezőit, hogy — az ünnep "fáradalmai" kipihenése után — kisrégiónként újabb megbeszéléseket szervezzenek, amikor is alaposabban átbeszélhetik, ki kin és hogyan tud segíteni. Addig is a tegnapot az elméleti megbeszélések síkjáról a gyakorlat felé terelve, zenét, táncot kedvelő gyerekek és felnőttek szórakoztatására különféle koncertek zajlottak a Gyárfás Jenő Megyei Képtár mögötti, előadótérré alakított udvaron.
