Tetszik, vagy nem tetszik, el kell ismernünk, hogy Kovászna megye történetében (1968—2010), annak sportmozgalmában a Sepsiszentgyörgyi Sport Club — Olt, Munkás, majd Municípiumi Sport Club néven — váltakozó sikerrel ugyan, de mindig zászlóvivő szerepet játszott.
Az 1973 októberében életre hívott Sport Clubot hat sportoló képviselte az olimpiai játékokon — Florin Ionescu atléta (1996 és 2000-ben), Ovidiu Olteanu atléta (1996), Stela Olteanu atléta (1996), Estera Dobre birkózó (2008), Ana Maria Pavăl (2008), Adrian Bucur tornász (2008) —, három egykori sportolója más országok színeiben vett részt az olimpiai játékokon: Sándor Lajos birkózó Németország, ifj. Elekes Endre birkózó Magyarország és Török Edit kézilabdázó Ausztria sportolójaként küzdött az érmekért. A világbajnokságokon érmet szerzett Stela Olteanu atléta (ezüstérem — félmaratoni, csapat), Roxana Ianculovici birkózó (ezüstérem), az Európa-bajnokságok aranyérmese: Mihaela Munteanu birkózó; ezüstérmesei: Estera Dobre birkózó (2), Mihaela Munteanu birkózó, Bianca Ianculovici birkózó, Marcel Ionaşcu atléta; bronzérmesei: Mihaela Munteanu birkózó (2), Gheorghe Ene birkózó, Ionela Coandă birkózó, Vasile Alexandru atléta. Kétszer ennyi MSC-sportoló vett részt a világ- és Európa-bajnokságokon. És akkor még nem szóltunk az országos bajnokságok több száz érméről. Nem túlzás, nem ámítás, a megyében nincs (nem is volt) még egy sportegység (klub, egyesület), mely hasonló teljesítménnyel dicsekedhetne.
1973 októberében egy huszonöt tagú vezérkar, élén a sportszerető, de a sportban cseppet sem jártas, viszont nagyon lelkes és csupa szív Vass János elnökkel, egy jó anyagi háttér tudatában — frissen átadott sportcsarnok, stadion (salakos atlétikai, viszonylag jó gyepszőnyeges focipálya edzőpályával ellátva), salakos kézilabdapálya, az épülőben lévő Kisstadion — hívta életre az Olt Sport Clubot egy jól megfogalmazott céllal:
Országos élvonalba jutni!
Ez pedig a már A-osztályos birkózócsapatnak felsőházi örök bérletet jelentett, a női kézilabdázóknak a B-osztályos helyüket kellett megszilárdítaniuk, a férfi kézilabdázóknak és a labdarúgóknak a B-osztályba kellett jutniuk. Mindjárt az első év (1974) végén elégtétellel könyvelhettük el: A-osztályban maradt a birkózócsapat, B-osztályba jutottak a labdarúgók és a férfi kézilabdázók... Az élet kereke pörgött tovább. A labdarúgók egy év után kiestek a B-osztályból, igazolták, hogy labdarúgásunk nem volt érett a B-osztályra, a vezetés pedig felkészületlen volt a nagy feladatra (na de a következő bajnokságban Constantin Popescu — a közkedvelt Titi bácsi — vezetésével visszakerült a sportág második vonalába), a kézilabdázók (nők, férfiak egyaránt) megőrizték helyüket a B-osztályban, a birkózók az A-osztályban... Ennyi sok év után úgy érezzük, s valljuk is, hogy a szándék, mellyel életre hívták a klubot, s melyet a kitűzött célokban rögzítettek, akkor helyénvaló volt. Nem vitás — s ezt jó, ha megjegyzi a ma politikai és sportvezetése —, csak egy nagyon erős és minden tényező által támogatott klub biztosíthat feltételeket, lehetőségeket a város és a megye sportmozgalmának ahhoz, hogy előbb megközelítse az országos élvonalat, majd fel is zárkózzék a legjobbak mezőnyébe. Ezért is mondjuk, hogy a megalakulást követő
úttörő korszak
a maga tapogatózásaival, küzdelmeivel teljesítette a hozzá fűzött reményeket, megfelelt a kor igényeinek, más szavakkal fogalmazva megteremtette az alapot az előbbre, a fennebb lépéshez. És most nézzük a hőseit (abécésorrendben): birkózók: Aczél Ferdinánd, Ádám Ferenc, Balogh Sándor, Bálint György, Cserei György, Cserei Kálmán, Marcel Drugea, Ecklinger Endre, Fancsali Lajos, Kuti György, Sándor Lajos, Ion Vlădăreanu, kézilabdázók, nők: Balogh Mária, Csillag Judit, Görgényi Hajnal, Jablonszky Mária, Józsi Jolán, Kolcza Erzsébet, Kopacz Valeria, Oláh Mária, Papné Bálint Irén, Szakács Ibolya, Török Mária..., férfiak: Budai Lajos, Ceangău Sándor, Csatlós Imre, Cséplő Sándor, Dálnoki Sándor, Frenkó István, Kuhn Tibor, Ráduly György, Ruzsa István, Alexandru Stamate, Victor Stanciu, Vida Ödön, Ion Vlădescu..., labdarúgók: Antal Béla, Benczik Lajos, Biszok András, Bokor András, Bosin Imre, Dénes János, Hegyesi Lajos, Elekes Tamás, Fogarassy József, Goga György, Ioan Ispas, Kerekes Ágoston, Polgár László, Salamon Albert, Ion Sărac, Sebestyén Dénes, Siklódi Ferenc, Ştefan Simion, Szabó Sándor és még sokan mások.
Az úttörő korszakot követő fellendülés időszakára nem kisebb feladat várt, mint a közvélemény által is megfogalmazott cél: a klubnak, hogy felvehesse a versenyt az ország legjobb sportegységeivel, olyan sportegységnek kell lennie, mely összefogja a kis megye szétforgácsolódott erőit, s ezeket naggyá tegye. E feladatot a kézdivásárhelyi Farkas Istvánra, a klub új elnökére bízták. Első nagy lépése volt a sport közelítése a megyeközpont gyárnegyedéhez, s e közeledés első jele lett a névváltás — Olt Sport Clubról Munkás Sport Clubra. Aztán megfogalmazta az első nagy célt: egy minden szempontból korszerű stadion (labdarúgó- és atlétikai pályával ellátva) megvalósítása (sajnos, a kivitelezésre — a részlegesre, mert a nagy művet máig nem fejezték be! — még sok-sok évet kell várni), aztán a másodikat: A-osztályba juttatni a női kézilabdát. Ezt siker koronázta. A Jakabos Olga, Csillag Julianna, Elena Andruc, Maria Florea, László Kinga, Török Edit, Andor Éva, Vaszi Anna, Takó Éva, Kopacz Valeria, Ecaterina Marian, Kolcza Erzsébet, Horváth Etelka, Ferenczi Piroska összetételű együttes feljutott a felsőházba. Az atlétikai pályán is felfigyeltünk három nagyszerű atlétára: Darvas Lászlóra, Fekete Zoltánra, Dombi Tündére. A kétségtelenül beindult fellendüllés — az volt még akkor is, ha a futballcsapatot átvette az ISAMA — sikereit Farkas István korai halála miatt nem érhette meg.
A soron következő elnökre — Sever Rădăcuţă — már nem szívesen emlékezünk, mert ahelyett, hogy továbbvitte volna a Farkas István által hátrahagyott ,,stafétabotot", rövid idő alatt ,,kivívta magának" az akkori Nemzeti Testnevelési és Sporttanács (CNEFS) Végrehajtó Bizottságának 1986. június 27-én keltezett, 1148. számú Határozatát, mely a munkatörvénykönyv 130-i cikkelye alapján az elnöki tisztségből történő menesztését eredményezte. Erről ennyit. Az elnöki széket Ferencz Győző testnevelő tanár foglalta el. A váltakozó sikert mutató eredmények felszínen tartották a klubot, de igazán magasba nem lendítették. S ez a fellendítés nem sikerült a soron következő elnöknek (1987. november 1-jétől), Mircea Boriceanunak sem (az ő idejében hozták létre a sportolók kantinját), de az őt követő Horea Banea sem tudott figyelemre méltót alkotni (ő húzatott betonfalat a játéktér és a lelátó közé). Az 1989. decemberi változások új elnököt hoztak a klub élére, demokratikus választás alapján — Frenkó Istvánt. Elnökségének első éveiben az atléták — Gombócz Miklós, Darvas László, Csutak Tamás... — szorgalmasan hozták a bajnoki érmeket, a női kézilabdacsapat visszajutott a felsőházba, és a birkózószőnyegen is jelentkezett egy új hullám olyan tehetségekkel, mint Kertész Dávid, Gafitza József, Fejér Lóránt..., s rövid idő múlva birkózócsapatuk visszakerült az A-osztályba. Igazán nagy ,,robbanás" az atlétikában következett be, ahol Sánta Károly edzőnek, a későbbi elnöknek, igazgatónak sikerült egy nagyon ütőképes gárdát összehoznia olyan atlétákkal, mint Florin Ionescu, Ovidiu Olteanu, Stela Olteanu, Vasile Alexandru... Úgy, hogy amikor az elnöki székbe került, már biztosított volt a közben Municípiumi Sport Clubra váltott sportegység országos élvonalba tartozása. Az atlétika-szakosztály három atlétája vett részt az atlantai olimpián, a soron következő athénin egy, s közben rajthoz álltak a világ- és Európa-bajnokságokon is. A szakosztály keretein belül fokozódott a mozgás, jöttek, mentek az önmagukat kereső emberek, de a ’96-os triót már megközelíteni sem tudták. S mielőtt berobbant volna a női birkózás, jegyeztünk egy sikertelen női kézilabdakalandot is — az egyéves szuperligakalandot. Rossz emléket hagyott. Jó időben érkezett tehát a női birkózás, mely olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon részt vett versenyzőivel, e pillanatban az ország legjobb, legeredményesebb birkózószakosztálya (természetesen női szinten).
Így érkezett az MSC 2010 októberéig. Tarsolyában egy nagyon gazdag trófeagyűjteménnyel és egy csomag merész tervvel. Ebből a csomagból ragadjuk ki a stadion felújítását, az állandó birkózó- és dzsiudzsicuterem építését, a műgyepes sportpálya befedését. A klub vezetése ezzel a csomaggal szeretné folytatni a Szabó Kati Sportcsarnokban végzett korszerűsítéseket — lelátó, játszótér, világítás, kosárpálya, eredményjelző táblák —, hogy minden tekintetben lépést tudjon tartani a korral... És ami logikus, minden igyekezetével azon lesz, hogy eredményeivel túlszárnyalja önmagát.
Az emlékezés ünnepére október 14-én, csütörtökön 17 órakor kerül sor a stadionnal szembeni söröző (Pub) fölötti Orchidea-teremben.
