,,Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni" — írja József Attila, s ha nem is akkorát, hogy ,,fölengednének az emberek", legalább a gyermekeket melengessük a jó ügyek tüzénél.
Óvjuk meg őket attól, hogy életük csupa rajzfilm legyen, tele agresszióval, millió képkockányi álvalósággal, a show-műsorok hazugságával, ripacs politikai vitákkal és rengeteg reklámmal, ami mind arról szól, hogy nem teljes az életed, ha nem veszed meg ezt a mosóport, azt az arckrémet, joghurtot, táplálékkiegészítőt, fájdalomcsillapítót, wellness-hétvégét, az éppen legmenőbb autót és így tovább. Ugyanez a számítógépen is megtalálható, sőt, ott még a gyermek is beleszólhat a dolgok menetébe, erre valók a piff-puff játékok, valamint akkor és olyan filmet nézhet, és annyit, amíg a szeme kiesik. A tiltás fabatkát sem ér, ha nem kínálunk helyette egyebet, értelmes, tartalmas és vonzó szórakozást, kikapcsolódást. Vigyük őket a természetbe, a magányos képernyőbámulás helyett ajánljunk csapatsportot, kórusban éneklést, zenélést, különböző közösségi tevékenységeket, ahol miközben jól érzi magát, barátokat is szerezhet.
Ilyen szabadidős csoportfoglalkozásra nyílik lehetőség egy tánccsoportban is, és ha ez néptáncaink és népzenei anyanyelvünk világába vezeti be a gyermeket, nem csak egy lesz a programjai közül, hanem annál sokkal több, itt megérezheti, megtanulhatja, miből gyökerezik a magyar nép lelke.
A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, a Százlábú Gyermek Néptáncegyüttes kistestvérét, a Százlábacskákat kívánja létrehozni, erre hirdetett toborzót, s várja ma délutánra az érdeklődő, tíz-tizenkét éves gyermekeket és szülőket. Éljünk a lehetőséggel, mert amit ezáltal adhatunk gyermekünknek, nem hasonlítható össze a képernyő villanásainak mulandóságával, ez belülről érint, és maradandó.
