BECZE ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Nagyon elkeserített, hogy az október 6-i emlékünnepélyen olyan kevesen vettek részt. A legjobban az, hogy alig voltak ott választott vezetőink és politikusaink, akik magyaroknak tartják magukat.
Pedig szerintem erkölcsi kötelességünk ott lenni minden nemzeti ünnepünkön. Persze, a lehetőségektől függően. A tizenhárom aradi vértanú megérdemelte volna, hogy többen legyünk az emlékműnél. Nem csak október 6-ról van szó: március 15., a Trianon-emléknap, az ’56-os forradalom évfordulója, Szent István napja (augusztus 20.) minden magyar számára fontos. Függetlenül attól, hogy melyik párt vagy szervezet szervezi a rendezvényt. És még egy észrevétel: a jelenlevők nem megfelelő viselkedése is bántó volt. Egyesek úgy kacarásztak, mintha a szilveszteri kabaré előadásán lennének. Pedig október 6. nemzetünk számára gyásznap!
VERES IBOLYA, Uzon. Olvasom a Háromszékben a vitát a sepsiszentgyörgyi park fáiról, és bár nem lakom ott, sajnálom a város miniatűr erdejét. Valamikor, a 70-es évek végén, 80-as évek elején naponta végigmentem a fasoron, éppen fél évtizeden át. A történelem-filológia líceumba jártam, esténként diáktársaimmal a sétányon ünnepeltük meg név- és születésnapjainkat. Szép idők voltak, és bár elmúltak, ma is szívesen járkálok errefelé, jólesik felidézni emlékeimet, amikor csak tehetem. Emlékszem, a Duna tévé Minoritates Mundi műsorában figyeltem fel arra — később utána is olvastam —, hogy messze északon a lappok előbb bocsánatot kértek a fától, ha valamilyen okból ki kellett vágniuk. Nálunk Benedek Elek fogalmazta meg, hogy ,,ne bántsd a fát, hisz ő is érez", de sajnos, erről sokan megfeledkeznek.
AKÁCSOS ETELKA, Sepsiszentgyörgy. Spórolni akartam a nyáron, de ráfizettem. Három hónapot külföldön töltöttem, ezért elutazásom előtt beadtam egy kérést a köztisztasági vállalathoz, hogy június 15. és szeptember 15. között ne kelljen szemételhordási díjat fizetnem. Kérésemet elfogadták, és a kukát — amit kb. húsz éve használok, még a volt lakásgazdálkodási vállalattól kaptam — távozásom utáni napon a Tega igazgatója személyesen vitette el. Mikor visszajöttem, azzal szembesültem, hogy a kukát meg kell vásárolnom kedvezményes áron, 55 lejért. Ha nem akarok takarékoskodni, a három hónapi szemételhordásért összesen 42 lejt kellett volna fizetnem. És ha nem veszem meg a kukát, kapok hat darab műanyag szemetes zsákot, amit cipelhetek aztán a szemétbe. Egyedül élek, hetven évet töltöttem becsületben, soha nem tartoztam a Tegának, és így bánnak velem. Vagy más idős szülőkkel, nagyszülőkkel is?
ANTAL BÉLA, Uzon. Érdeklődéssel néztem meg a László Kálmán Egyesület gombakiállítását a sepsiszentgyörgyi múzeumban, hiszen én is rendeztem hasonló bemutatót 1985-ben a tanácsnál, noha egészen más stílusban. Volt ott sokféle ehető és mérgező, vagy csak érdekes gomba, a késői időzítés ellenére még rókagomba is, ami pedig a könyvek szerint tájainkon csak szeptember közepéig terem. De még a múlt héten is akadt belőle az erdőben — igaz, Angliában decemberben is szedtek már. Ennél meglepőbb az volt, hogy László Kálmánról, aki a múzeumnak több száz gombáról adott dokumentációt — nem hiába viseli nevét az egyesület sem — egy fényképet sem lehetett látni sehol.
.jpg)
