Sokat célozgatom, hogy elférjek a kerékpárommal a szegélykő és az ott parkoló autók között. Vigyázok jobbról, amikor a pedál közeledik a szegélykőhöz, nehogy elérje, mert elesem, de bal felől is odafigyelek, nehogy az autók visszapillantó tükrét koppintsa meg a kormányom, vagy oldalát karcolja meg valami. Előfordult párszor, hogy kinyílt egy-egy gépkocsi ajtaja, majdnem nekimentem, jaj nekünk. Ahol nem tudok elügyeskedni a két szamárvezető mellett, kitérek az autós sávra — elsőbbséget adva —, ha pedig elférő helyet találok, megint visszamegyek a biciklisávra, és így tovább. Esős időben vigyázok az út szélén levő víztócsákra, amennyire lehet, ne áztassam a lábamat. Következtetés: ez így nem használható, jobb volt az autósnak, a biciklisnek is, ahogy régen volt — a lábamat sem spricceltem össze annyira, és több hely volt az úton is. Részt vettem én is a második kerékpáros felvonuláson, de inkább azért, mert fel kell hívni a figyelmet a kerékpárosok védelmére, és meggyőzni a kollégákat arról, hogy gyakran célszerűbb a városban kerékpárt használni, mint személygépkocsit. Ezt bizonygatom a kuncsaftjaimnak is. Sajnos, úgy vélem, hogy ez a találkozó és felvonulás inkább bemutató volt — kinek mennyi pénze van kerékpárra és hozzá használati cikkekre —, mert az összegyűltek többségét inkább autóval vagy motorkerékpárral látom közlekedni. Végigjártam az egybegyűlteket: sok személyt nem találtam, aki igazából csak kerékpárral jár. Autóját nagy távolságra, hosszabb utakra főként az idősebb korosztály használja, amely megfontoltan gondolkodik.
Hogy eldöntsem, részt veszek-e a harmadik kerékpáros felvonuláson, kipróbáltam a Kós Károly utcai biciklisávot, s lám-lám, szembe is jönnek velem biciklisek. Talán nem haladok jó irányba? A textilgyártól a központ felé tartok, a járdán a gyalogosok menekülnek. Van, aki megrebben, amikor felnéz, színt vált az arca, ehhez is hozzá kell szokni — és itt még elfogadható a biciklisáv, mert szélesebb a járda. Nekivágtam a Csíki utcának a központ felől is, de a kijáratoknál hepehupás az út. Megjelenik az első gyalogos: elég közel haladtunk el egymás mellett, ez vajon jó lesz így, csak meg kell szokni? Vannak részeg emberek, betegek, egyensúlyt veszítők, öregek. Aztán lesznek, akik szórakozásból elhajtanak jó közel a gyalogos mellett, vagy jól nyakon vágják — és akadhat, aki éppen a biciklist vágja jól szájon. Lassan haladok, mégis szúrós szemmel néz egy öreg néni, és félrehúzódik a fal mellé csomagjával. Aztán három 15 év körüli legény jön szembe velem — én úgy tudom, itt egyirányú a forgalom, bár igaz, a járdán vagyunk. Kikerülnek, na de letértek a biciklisávról: mi lesz a gyalogossal? Végül úgy döntöttem, nem veszek részt a harmadik felvonuláson. Nem célszerű ügyért megyek oda. És a várost is fölösleges költekezésbe és gondokba keverik ezzel a bicikliút-követeléssel. Mit akarnak, emberek, amióta a bicikli (kerékpár) létezik, úton tekeri, aki akarja. Van, ahol közlekedni biciklivel, én mindennap ezt tapasztalom. Javasolom, ne gyártsanak több biciklisávot, amíg nem győződünk meg arról, hogy milyen hatása lesz ennek a lakosságra. Az Olt folyó mentén, ha elkészül a bicikliút, hajtási jogosítvány nélküli motorkerékpárosok pályája is lesz. Akinek kell friss levegő, taposhat Előpatak, Sugásfürdő felé és az erdei, mezei utakon. Jó lenne, ha előre meggondolnák, mit követelnek. A mi városunkban nincs olyan széles utca, ahol kivitelezni lehet az elég széles és biztonságos biciklisávot két irányban. Én nem akarok kerékpáron totyogni!
Figyelem azt is, hogy honnan indultunk, és hova jutottunk: kezdetben azért javasolták a kerékpár használatát, hogy ne szennyezzük a város levegőjét, a csotrogány autók ne hagyjanak foltot maguk után, és oldjuk meg vagy enyhítsük a gépkocsi-parkolási gondokat. Innen indultunk, és oda jutottunk, hogy most kerékpárutakat követelnek. Legyen még egy másik gond is, ami hozza a többit, nincs elég, ugye?

Nagy Levente, Sepsiszentgyörgy