Ritka szerencsés pillanat volt a tegnapi, hiszen egy, a világot káprázatos érzekénységgel figyelő, utazó író arcéle villant, kit, mint mondja, a véletlen vezérel, úgy kerül helyszíneihez közel, hogy nem mond nemet az emberekkel való találkozásra. Érdekli sorsuk, szegénységük, a magyarországi zalai parasztok világától egészen a kínai emberig. Utóbbiakban ottjártakor az utolsó működő ókori birodalom továbbéltetőit vélte felfedezni, közöttük az egyik, megtudván, hogy magyar, Petőfi klasszikus sorait — szabadság, szerelem, e kettő kell nekem — mondta el neki kínai nyelven. Azt is tapasztalhatta, mongolok, japánok, kínaiak egyaránt kíváncsiak a magyarokra. Krasznahorkait kíváncsisága mellett nyughatatlansága vezérli a világban, ebben a pillanatban egész gondolatvilága közepén a Szent Anna-tó húzódik, azt kell látnia. Volt bányász, éjjeliőr, népművelő, ebben a környezetben fogant Sátántangó című, első regénye, újabban többnyire Berlin nyitottságában él. Meglátni azt, ami értelmet adhat az életnek — írja, vallja. És hogyan lehet ezt ily alapossággal? Sokáig, türelemmel kell nézni — válaszolja.