A lövészárokban sokszor élelem és víz nélkül, tűz alatt álltunk — csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki benne volt... A háború után legtöbben a kegyetlen orosz hadifogságban szenvedtünk több éven át, így hát meglehetősen igazságtalan és kegyetlen döntésnek tartom a veteránoknak járó kedvezmények eltörlését, hiszen már kevesen vagyunk életben...
AJGEL MELINDA, Sepsibükszád. Két héttel ezelőtt az interneten keresztül a Plusz Portál és a bálványosi Grand Hotel jóvoltából nyertem egy kényeztető hétvégét két fő részére, ami tartogatott némi meglepetést. Mert a kényeztetés hallatán mindenre gondol az ember, csak arra nem, hogy ez a bizonyos hétvége semmi másról nem szól, mint egy éjszakai alvásról a szállodában. Az egész már akkor gyanús volt nekem, amikor beszéltem az ügyvezetővel telefonon, és nem volt hajlandó a tudomásomra hozni, hogy mi áll a szerződésben. Különböző időpontokban hívtam, de mindig igyekezett lerázni, és csak ígérgette, hogy elküldi a részleteket e-mailen — azóta sem kaptam meg. De azért elmentünk. Szombat reggel, amikor megérkeztünk, a személyzet közölte, őket nem tájékoztatták a nyereményről, de kérésemre felhívták az urat, aki ezért felelős, és akivel többször is beszéltem telefonon — de ezúttal sem jutottunk közös nevezőre. Az alkalmazottaknak annyit mondott, hogy a kényeztető hétvégében egy éjszaka van reggeli nélkül, semmi más. Az a kérdés, hogy mi ebben a kényeztetés?
I. A., Kézdivásárhely. Az október 13-i Háromszékben Szekeres Attila cikkében olvastuk, hogy Bálványoson a Csiszár-örökösök ,,pert nyertek, mégsem kapják vissza jussukat". Sajnos, sok ilyen eset van még, és amíg a felek pereskednek, addig az erdőket kivágják, bár nem lehet tudni, hogy ki és milyen jogon. Bálványoson a Csiszár-oldalon, a valamikori (azóta magánosított) IFET-villa melletti szép fenyő- és bükkerdőt az év elején valaki vandál módon kivágta. A fa javát elvitték, a többit otthagyták, sok esetben 25—30 cm átmérőjű rönköket is. Az erdei utat is tönkretették. Hát régebb a vágtereket kipucolták, a gallyakat csomókba rakták, és csemetéket is ültettek az utókornak. Ezt tették eleink és az állami erdészet is, de most már másképp van minden. Természetbarát vagyok, bő 60 éve járom az erdőt, és fáj a lelkem, amikor a Csiszár-fürdőt ilyen állapotban látom, kiirtva, lepusztítva, és ez ellen senki emberfia — polgármesteri hivatal, megyei tanács, erdészet stb. — nem tesz semmit.
GÁBOR ÁRON, Sepsiszentgyörgy. Kétgyermekes apaként azt szeretném tudni, hogy milyen cégek reklámoztathatják magukat az iskolákban, óvodákban? Október 13-án ugyanis az egyik biztosítótársaság rajzpályázatnak álcázott előadást tartott 6—8 éves gyermekeink osztályában, a szülők beleegyezése nélkül! Az óvodában is volt már hasonló eset. Muszáj a 4—8 éves gyermekeket ezeknek a modern kapitalista procedúráknak alávetnünk? Ki és milyen előadást, gyorstalpalót, fejtágítót, térítést vagy egyéb, iskolához nem tartozó (vagy tartozó?) tevékenységet folytathat az állami oktatás leplei alatt? Nekünk, szülőknek nem kellene tudnunk arról, hogy az iskola padjaiban kivel találkozik gyerekünk? Maholnap arra ébredünk, hogy autós prospektust, szexlapot, génmanipulált élelmiszert, különböző ,,nélkülözhetetlen" gyógyszerkészítmények reklámját vagy esetleg fegyvernépszerűsítő kiadványt hordoznak az iskolatáskában. Ez az iskola 2010-ben? Lehet, hogy maradiak vagyunk már 30—40 évesen? Vagy jövő héten megrendezhetjük a sörbemutatónkat?
VERES IBOLYA, Uzon. Székelyek vagyunk — tartsunk össze! — válaszolom annak, aki az október 15-i Háromszékben a magyarok széthúzásáról írva azt is megkérdezi, hogy mit keres egy pap a politikában. Tudom, hogy vannak, akik hasonlóképpen vélekednek: 2007-ben, amikor a Tőkés László nevével fémjelzett listákkal szorgoskodtam, nekem is olykor drasztikus véleményeket vágtak a fejemhez. De találkoztam olyan NLP-taggal is, aki aláírásával támogatta — és ahogy én ismerem a román atyafiakat, ők soha nem kérdőjeleznék meg pópájukat, főként, ha az még nemzetük szószólója is a világban. Nos, Tőkés nem most került a politikába, hanem még mielőtt az erdélyi magyarságnak egyáltalán bármiféle szervezete lett volna. Azóta is kitartóan, megalkuvás nélkül harcol népéért, ismerik és elismerik ezt napkelettől napnyugatig (a japánok szerint ő Erdély szamurája). Tudunk-e még egy személyt magunk, illetve politikusaink közül, aki hasonló tiszteletnek örvendene? Nem? Talán éppen az a baj! Nemrég olvashattunk az EMNT párttá alakulási szándékairól, és máris vannak pró és kontra állásfoglalások. A politikához persze mindenki ért, és hozzá is szól, mindent azért nem lehet kabaré módján kezelni!