Az elmúlt húsz év pontosan arról szól, hogy emberek olyan dolgokhoz fogtak, amikhez nem értenek. A politikai pártok kialakították a maguk táborát, összegyűjtötték híveiket, és ha hatalomra kerültek, azon igyekeztek, hogy hűséges katonáiknak megfelelő pozíciókat biztosítsanak a közéletben. Ez érvényes jelen pillanatban is. Tisztségviselők hada központi, megyei vagy településszinten ül a vezetői székekben, és igyekszik ítélkezni elevenek és holtak fölött, ahogy tud, és ahogy pártjának vezetői diktálják. Székelyföldön a vezető erő természetesen az RMDSZ. Ez a szerepe az utóbbi 3—4 évben különösen hangsúlyozódott olyképpen, hogy politikai tisztogatásokra került sor (magyar a magyar ellen). Aki nem tagja ennek a szervezetnek, az csak ellensége lehet. Kovászna megyében is sok példát említhetnénk, de ez úgysem javít a helyzeten.
A Ceauşescu-rezsimnek nagy hibája volt az egypártrendszer és a diktatórikus irányítási mód.
’89 után létrejött a többpártrendszer (pluralizmus), de a pártokon belül a diktatórikus irányítási módszerek megmaradtak, sőt, a köztisztviselők megkaparintották egy régión vagy településen belül a pártelnöki funkciót is, ami ellentmond a ’89—90-ben megfogalmazott eszméknek (hatalmi ágak szétválasztása). A nagyobb rangúak parancsokat osztogatnak a kisebbeknek, akik szolgai módon mindent végrehajtanak attól függetlenül, hogy az jó-e vagy rossz.
Rossz szájízzel, de sajnos el kell mondanunk, hogy húsz év után még mindig kísért a múlt, nem tudunk vagy nem akarunk megszabadulni a kommunizmus rossz emlékeitől és emberei gondolkodásmódjától.
Vezető tisztséget be­töltő személyeknek politikai hovatartozáson kívül még sok más kritériumnak is meg kellene felelniük, úgymint iskolai végzettség, szakképzettség, jó nevelés, általános műveltség, idegennyelv-tudás és egyebek.
Nem akarom megsérteni a kisiparosokat, mesterembereket, de nem lehet egyik napról a másikra pincérből, suszterből, asztalosból politikust csinálni — persze, ez fordítva is érvényes.

Zsuffa Levente, Kovászna