Az alapélelmiszer-cikkek általános forgalmi adója öt százalék — döntött a képviselőház kedden este. Ellenszavazat nélkül. A gyűlésvezető meg is jegyezte, úgy voksoltak, akár annak idején a Nagy Nemzetgyűlésben. Sajnos, másnap reggel már azt zúgták a kormánypárti képviselők, miniszterek: tévedtünk, szó sem lehet ilyen mértékű áfacsökkentésről.
Ekkora hiányt nem visel el a költségvetés, de a vásárlóknak sem hoz semmi jót, a kereskedők ugyanis — meglátják — nem csökkentik 19 százalékkal az árakat — győzködték hallgatóságukat. Hogy miként másznak ki a maguk teremtette slamasztikából, egyelőre nem tudni, de legyen az ő gondjuk. Mi a továbbiakban néhány kiskereskedő, őstermelő véleményét adjuk közre.
Örülnénk, ha öt százalékra csökkentenék az alapélelmiszerek áfáját — fogalmazza meg a Bertis piaci üzletének felelőse —, reggeliben a kolléganőmmel ki is számítottuk az új árakat, átlagban 2 lejjel lenne olcsóbb a cukor, 3—4 lejjel az olaj, 10 lejjel a hús, nem kúszna 2 lej fölé egy kilogramm kenyér, és például a Covalact gyártotta tej a jelenlegi 3 lej helyett 2,55-be kerülne. Nem csak a vásárlóknak, de nekünk, kereskedőknek is érdekünk lenne az árcsökkentés, hisz az alapélelmiszer-cikkekből fogy legtöbb, s ha olcsóbban kínálhatnánk az árut, megnőne a forgalmunk, a bevételünk is.
A mészáros ingerülten kapja fel a fejét, amikor az áfacsökkentés hatásáról érdeklődünk: megint mit mocskotolnak ott, Bukarestben? Csökken az áfa, hát kérem, az nekem a múltkor is 170 lejembe került, mert át kellett állítani a kasszagépet. Sokat nem esnének az árak, mert az ötszázalékos áfaemelés után mi itt, a piacon nem emeltük, vagy csak banikkal növeltük az árakat, nézze meg, 14 lej a sertéscomb, a karaj sem drágább 16 lejnél, a szalonna 7 lej. Ha valóban visszaesne 5 százalékra, az már jelentős összeget jelentene. Több vásárlónk is lenne, de ne álmodozzunk, várjuk ki a végét.
A szomszédos hússzék kereskedője is szívesen kínálja áruját, olcsóbb minden, mint a húsgyár üzletében, nem emeltek ők sem árakat, mert alacsony a kereslet. Ráadásul jön a tél, kevés marad húsra. Nagy a pénztelenség, mindenki megérezte a válságot, tehát az árcsökkenés jól jönne mindenkinek.
A regáti zöldségárus dühös, szidja a kormányt, a parlamentet, az államelnököt, majd huncutkás mosollyal érzékelteti, járatos ő a politikában, figyel mindenre, s kiböki: azért a magukéi sem jobbak, mint a mieink, úgy hintáznak s hintáztatnak mindenkit, magukat, magyarokat is, hogy az csoda. Higgye el nekem, kitalálnak ezek valamit, hogy ne essenek az árak. Nem tudom, ez kinek jó, de biztos, hogy így lesz.
A kilyéni őstermelő — kevéske portékájával — szinte kioktat: mit gondol maga, van nekem időm televíziót nézni vagy újságot olvasni? Ha félig megfagyva hazaérek, készítem az árut másnapra, s ha nem zuhanok, mint egy fatuskó az ágyba, esetleg megnézek egy-egy filmet, olyat, ahol magyarul beszélnek. Nem tudom, mit akarnak az urak ott, Bukarestben, de jót nem, azt érzem.
Szemenszedett hazugság, amit a politikusok állítanak: mármint, hogy a kereskedők nem csökkentenék az árakat — zugolódik a Mimmy-Zupp üzletvezetője. A pénztárgépeket kötelező átállítani az új áfára, azt meg folyamatosan ellenőrzik a fináncok, tehát, ha az alapélelmiszercikkek áfája ötszázalékos, mi annál többet az árhoz nem csaphatunk hozzá. De nem is lenne érdekünk, a nagyobb forgalom több jövedelmet jelent. Nem számítottam ki, mennyivel csökkennének áraink, de biztos, hogy jelentősen. Most délelőtt még csak-csak megvagyunk, de délután alig tér be ember az üzletbe. Egyre kevesebb a pénz, ezt mi is nagyon érezzük, s nincs olyan kereskedő, aki ne engedne az árból, ha megteheti.
Piaci tereferénk után a zöldségpiac árait vesszük számba, kevés a vásárló, a kínálat sem túl gazdag, az ősz hidegre fordult, hazai paradicsom, paprika, gyümölcs már csak mutatóban a standokon, ami szép, drága, ami olcsó, az régi, pecsétes, fonnyadt portéka. Két hét lefolyása alatt megkétszereződtek az árak, például a koktélparadicsomért már 10 lejt is elkérnek, az uborka kilóját 6 lejben mérik, a piros, hegyes paprika is 6 lejt kóstál, de ennyibe kerül egy kilogramm hosszú, fehér — az árcédula szerint itthon termesztett — retek is. Krumplit meglepően keveset látni az asztalokon, ára kilogrammonként 1—1,6 lej között váltakozik. De káposztából nagy a kínálat, s 1,50 lejnél többet senki sem kér, lettlégyen Buzăuból, Haralyból vagy Kézdiszentlélekről.
Ősz van, október vége. A piac egyharmada tele virágokkal, a sárga, piros, fehér krizantém-félék kínálják magukat. Jelzik, Halottak Napja közeleg.
