Sávos sorompó az úton keresztben,
s kezükben géppisztollyal katonák.

De néptelen ma mind a két torony,
s fölemelik az útzáró sorompót.

Két vékony, barnaképű fiatal lány
az őrbódénál zavartan toporog,

s vesződve-küzdve a német szavakkal
rézfillérrel fügére alkuszik.

Elmennek aztán, riadtan a szokatlan
élménytől még, s libeg hajfonatuk.

Októberi mérges eső pereg,
s ázik a kis városka a határon.

Nemrég, alig egy héttel ezelőtt
még padsorokban ültek iskolában,

az algebrával együtt hadakoztak,
s lapítottak az órákon titokban.

Októberi eső. És az esőben
tülkölve mérhetetlen autó.

S mindannyi oda tart, oda, ahonnan
e kettő átjött, mint élő csoda.

Most választmányi küldött mind a kettő.
Büszkén viselik a karszalagot.

Tegnapjuk kín volt, véres fájdalom,
s rájuk mosolygott a dicsőség napja,

de holnapjuk... vajon...

Két vékony, barnaképű fiatal lány
az esőverte osztrák őrbódénál,

két versztnyire a szürke palánkoktól,
az úton Budapest és Bécs között.

Oroszból fordította: Sulyok Vince