Figyeljétek, ha már sötétülnek, az ujjatok hegyét!
Egy napon a kiűzött pestis újra visszatér.
A postás levélként veti a zörgő levélszekrénybe,
vagy mint heringdarab fekszik tányéraitokon
s az anya mellbimbóján nyújtja kicsinyének.
De mit teszünk, ha senki se él már
azok közül, akik tudják ellenszerét?
Ki ismerője mind e szörnyűségnek,
nyugodtan várja érkezését.
Mi újra és újra boldogságra rendezkedünk be,
de az öröm nem ül le szívesen asztalunkhoz.
Figyeljétek az ujjatok hegyét! ha megfeketülnek,
már késő!
Németből fordította: Tollas Tibor
