Baróton született 1934. október 28-án. Édesapját korán elveszítette, így aztán az első két osztály elvégzése után egyházi ösztöndíjjal a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Papi pályát szánt neki a család, az iskola. S hogy végül más irányba terelődött életútja, az az 1948-as tanügyi ,,reform" bűne.
Székelyudvarhelyi diákoskodása alatt a sok-sok sportág közül a kézilabda vonzotta. Akkoriban a nagypályás változat volt a divat. Edét csodálatos adottságokkal áldotta meg az Úr, alig tizenhat évesen 194 cm magasból nézett le a földre. Ezzel a magassággal betölthette a hatalmas négyszöget, a kézilabdakaput. Erre gondolt tanára is, amikor a gimnázium csapatának kapusmezét rábízta.
Székelyudvarhely után Brassó jelentette Ede életében az újabb állomást, sportpályafutásában pedig az atlétika — amellyel már Székelyudvarhelyen megismerkedett — és a röplabda. Irigylésre méltó testalkatához megfelelő erő is társult, így aztán hol a magasugrószektor, hol a súlylökőkör körül tűnt fel jegenyemagas termetével. A szakemberek szép jövőt jósoltak az erdővidéki legénynek. És nem tévedtek...
Még akkor sem, ha Ede sportpályafutása irányt változtatott. Történt ugyanis egy kolozsvári versenyen, hogy... Na de erről hadd meséljen ő: ,,...mint súlylökő bekerültem az országos ifjúsági bajnokság döntőjébe. Negyedik helyen álltam, és még négy dobásom volt hátra. Az elsőnél, amikor elrepült a golyó, már éreztem, hogy nagy dobást vittem véghez... Valóban messze repült a golyó, de visszalendületből egyik lábammal kiléptem a dobókörből. A dobást érvénytelenítették. Még próbálkozhattam volna. De nem, én felöltöztem, otthagytam csapot-papot, és irány az állomás, ahol vonatra ültem... Most, utólag visszagondolva, talán valóban nem volt nekem jó az atlétika. A csapatsport sokat nyesegeti az ember jellemét. Talán szükségét éreztem a közösségnek."
Az idő tájt Brassóban szerepelt a szovjet röplabda-válogatott. Játéka elbűvölte, lenyűgözte a volt atlétát, kézilabdakapust. És olyannyira, hogy átpártolt a röplabdázók táborába... A fémipari technikum (elektrotechnikai szak) elvégzése után a bákói 3-as számú energiakombinátba került dolgozni mint váltást vezető mester, munka után pedig egyre több időt töltött a röplabdapályán. A bákói együttessel részt vett az A-osztályért kiírt selejtező tornán. Teljesítményével kiemelkedett a mezőnyből. Így aztán nem érte meglepetésként a meghívó, mely egy ifjúsági röplabdatáborba szólította. Itt figyelt fel rá a Bukaresti Dinamo mestere, Gicu Constantinescu, és 1954. október 14-én el is vitte a rangos fővárosi együtteshez. Innen aztán Ede útja csak felfelé vezetett. Rövidesen tagja lett a román röplabdasport aranycsapatának, mely sikert sikerre halmozott, s mint világbajnoki ezüst- és bronzérmes, mint Európa-bajnok, első számú esélyesként utazott a csapat a tokiói olimpiára. A negyedik helyen végzett. De ez is csúcs a röplabda-válogatott baróti bombázó, Derzsi Ede életében, sportpályafutásában.
Derzsi Ede sikersorozata:
olimpián: negyedik hely — 1964
világbajnokságon: ezüstérem — 1956 és 1966, bronzérem — 1960 és 1962
Európa-bajnokságon: aranyérem — 1963, ezüstérem — 1955 és 1958
Universiadén: aranyérem — 1957 és 1961
Bajnokcsapatok Európa Kupáján: második hely — 1968
Érdemes sportmester.
Pályafutásának vége felé edzőjátékosnak szerződött a francia Sete-i Arago Klubhoz. Hazatérte után a Brassói Dinamo Sportegyesület technikai vezetője és alelnöke lett. Közben feleségével, Mátray Erzsébettel könyvet írt a röplabdáról, pályafutásáról A labda kerek címen. 1988-ban vonult nyugdíjba mint alezredes. Ma Sepsiszentgyörgyön él, és feldobolyi hétvégi házába vonul vissza feleségével, valahányszor zavarja a város zaja.
