Év vége felé közeledve egyre tisztábban látszik, nem vagyunk még túl a válságon, hiú ábránd volt a könnyebb, gazdagabb 2011-es esztendő ígérete, elillanóban az emelkedő bérek, növekvő vásárlóerő és új munkahelyek reménye. Néhány hónapja a világ és Európa országainak többségében biztatóak a jelzések, Romániában azonban nyoma sincs ennek, a kiszivárgott hírek szerint újabb megvonásokra kell készülnünk.
Nyáron még igen határozottan jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ több megszorítást nem fogad el, nem egyeznek bele, hogy a lakosságról lenyúzott újabb rend bőrrel próbálják befogni a Nemzetközi Valutaalap száját. Mára hangjuk egyre inkább halkul, s ha korábban a júliusban levont közalkalmazotti fizetések teljes visszaállítását ígérték, most legfeljebb egy részecske visszanyeréséről szól a kormányfőhelyettes. Csend van az RMDSZ háza táján. Nem csoda, hisz a belső körökből származó értesülések szerint nemcsak a héten nyilvánosságra kerülő egységes bérezési törvény okoz majd igen kellemetlen meglepetéseket az állami alkalmazottaknak, de a 2011-es büdzsé is megvonások egész sorára épül. A legelesettebbek juttatásait sem kímélik, jelenősen lefaragják a fogyatékkal élők, gondozóik havi járulékát, megtizedelik a még életben levő néhány háborús veterán és a forradalmárok kedvezményeit. Hiába a két íróember a kabinetben, elveszik a kiemelkedő művészektől kis szakmai nyugdíjuk felét, ismét megvonásokkal riogatják a kismamákat, újra napirenden a nyugdíjak megadózása, találgathatjuk, mely társadalmi rétegek esnek még a jelenlegi hatalom tehetetlenségének áldozatául.
A Nemzetközi Valutalap küldöttségének látogatása minden alkalommal rosszat hozott, s a szigorú nemzetközi pénzügyérek jelenléte most egybeesik a jövő évi költségvetés előkészítésével. A kormány, elnöki beintésre, újabb kölcsönért ácsingózik, így szolgalelkűen igyekszik végrehajtani a pénzintézet minden óhaját, sóhaját akkor is, ha értelmetlen, akkor is, ha nem vezet eredményre, hiszen a világ több államában bebizonyosodott, elvárásaik, követelményeik csak mélyítik a válságot, nem a kilábalást segítik.
Joggal vetette fel minap az egyik szakszervezeti elnök: ha valóban takarékoskodni akarunk, hajtsuk el a parlamentet, az elnököt, a kormányt, úgyis mindenről a Valutaalap határoz. Olcsóbb lesz és világosabb, s ha a nyomortól nem is, de legalább a végeérhetetlen politikai vitáktól megkímélik a lakosságot.