Az utódlás kérdése minden társadalmi rendszerben felmerült a történelem folyamán. A görög demokráciában választották a vezetőket, a monarchiákban egyszerűbb volt a kérdés: a király, a császár, a cár vagy a szultán, a kalifa elsőszülöttje örökölte a trónt és a (legtöbbször korlátlan, mert korlátozhatatlan) hatalmat. Ha ilyen éppen nem volt, akkor a másodszülött vagy valamelyik közeli családtag, unokaöcs.
A demokráciákban újra választások döntöttek, s pártkongresszusokon választották pártfőtitkáraikat a kommunista rendszerekben is. Kivételt Észak-Korea jelent, a világ utolsó kommunista diktatúrája, ahol a pártfőtitkár, Kim Ir Szen már életében kijelölte utódját, a kedves vezetőt, saját fiát, s a nemes hagyomány folytatódik, most éppen az unokán a sor, ő lesz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság — de pontosabb lenne, bármennyire is bizarrul hangzik: a koreai kommunista királyságról beszélni — kedves vezetője. Az ötlet már Nicolae Ceauşescuban, a Kárpátok géniuszában, a haza Tölgyében, a nép (akkor) legszeretettebb fiában is fölmerült, de a népharag elsöpörte, s mielőtt nagy tervét megvalósíthatta volna, szitává lőtték lázadó alattvalói egy kaszárnyaudvaron. Azóta az eredeti román demokráciában — ahogy a kétszer is újraválasztott elnök, Ion Iliescu fogalmazott — választják az államfőket.
Nyilván, az agilis, nyughatatlan, állandóan kavaró Traian Băsescuban is fölmerült az utódlás kérdése. Amikor arról faggatták a Pro TV-ben, hogy ki is lehetne az utód, kit lát pártjából alkalmasnak arra, hogy beköltözzék öt esztendőre a Cotroceni-palotába, először a pártbeli erőviszonyokat taglalta. A rossz kormányzástól erodálódó Demokrata Liberális Párt elnöke szerinte Vasile Blaga nemrég lemondott belügyér lehet, de őt államfőnek nem látja alkalmasnak. Kedvencéről, Elena Udreáról az államfő felsőfokon beszélt: intelligens, ambiciózus, rendelkezik tárgyalókészséggel, s rendkívül ellenálló a politikai küzdelemben, korához képest, 36—37 évesen az utóbbi időszak egyik legjobb produktuma a pártjában, de innen hosszú út vezet még a miniszterelnöki vagy államfői tisztséghez. Nyilván, egy maszkulin társadalomban nehezen lehet elképzelni nőket vezető pozícióban, Románia nem Anglia, de nem is Németország. Ha nem ők, akkor kik? Băsescu Teodor Baconschit, Cristian Predát, Liviu Negoiţăt emlegette, s az eléggé háttérbe húzódó és a nagyközönség számra teljesen ismeretlen külügyérről kijelentette, hogy ,,jól kiforrott értelmiségi". ,,Ott volt Ion Iliescu, aki az emberarcú szocializmust akarta felépíteni, ott volt Emil Constantinescu, és ott voltam én, a játékos. Lehet, megérett az idő arra, hogy egy jövőtervvel rendelkező értelmiségit válasszanak az ország élére" — magyarázta.
Lehet. De az bizonyos, hogy a személyt nem csak a DLP szavazói választják, ezért aztán a külügyminiszter jelölése nem jelentene biztos sikert is. Vannak más pártok s bizonyára lesznek más jelöltek is.
