A középiskola az a négy év, amely felkészít — fel kellene készítenie — a nagybetűs Életre. Segít a pályaválasztásban, de többek között megtanít arra is, hogyan alkalmazkodjunk környezetünkhöz, társadalmunkhoz. Sokaknak nehezen telik el ez a néhány év, de a kicsengetés után teljesen másképp tekintünk vissza azokra az esztendőkre, mint amikor benne voltunk, és rájövünk, hogy rengeteg dolgot tanultunk az életről. Megkérdeztem három frissen végzett diákot, hogy szerintük miként lehet könnyebben elviselni a középiskolai éveket, milyen tapasztalatokat szereztek az évek során, illetve mit javasolnak a jövő generációjának?
Hogyan sikerült elvégezned ezt a négy évet?
Attila: Négy év alatt három iskolát próbáltam ki, és ezt nem bántam meg. Mindeniktől kaptam jót, de mikor kényelmetlenül éreztem magamat, továbbálltam. Ennek a sok váltásnak köszönhetem, hogy könnyebben fogadom be az újat, az ismeretlent.
Zsombor: Egyetlen dolog, ami nehezemre esett, az a korán kelés, na meg egy-egy osztálytárs tolerálása. Na de, ha elég nagy a tolerálótartályod, és elég napi hét óra alvás, nem fog gondot okozni ez a négy év.
Névtelen: Értek kisebb-nagyobb kellemetlenségek. Többek között az osztálytársaim ,,olcsó kifogásokkal" kötöttek belém, de persze voltak kivételek.
Mit vársz el egy hozzád hasonló középiskolás diáktól? Hogyan viselkedjék az iskolában?
Attila: Ne tegye tönkre magát!
Zsombor: Érezze otthon magát, elvégre az iskola a második otthonunk.
Névtelen: Ne zavarja csoporttársait az órán, ha ők figyelni szeretnének. Ne kolduljon, és ne járjon ittasan iskolába.
Ha visszatekintesz az elmúlt négy évre, szerinted mennyire tettél eleget az elvárásnak?
Attila: Nem tettem tönkre magam, de azért megpróbáltam mindenben részt venni.
Zsombor: Ha fáradt voltam, lehajtottam a fejem a padra, és aludtam, akárcsak otthon tettem volna.
Névtelen: Nem tettem be a lábam a suliba ittasan, az órákat sem zavartam, és azokat sem, akik figyelni szerettek volna. Viszont kötekedtem a tanárokkal, ha nem láttam számomra elfogadhatónak, amit mondtak.
Melyik puskázási technika vált be a legjobban?
Attila: A szomszédról való másolás (mindig okosabb volt nálam).
Zsombor: Igazából egyszer próbáltam puskázni, akkor is sikertelenül.
Névtelen: Fölírtam a pad aljára a leckét, majd a lapot úgy csúsztattam jobbra meg balra, hogy a tanár ne vegye észre.
Melyik tanárnak/tanárnőnek van meg a száma a telefonodban?
Attila: A történelemtanáromé, akinek a számát véletlenül jegyeztem le, és a rajztanárnőé is megvan. Neki viszont hátsó szándékkal került a telefonomba (a külön rajzórák miatt).
Zsombor: Az oszimnak, aki kémiatanárnő. A számát az év elején fölírta a táblára, és lejegyeztette az osztállyal. De egy matektanárnőnek is megvan a száma, akivel közös sítábor és kirándulás alkalmával cseréltünk számot.
Névtelen: A vallástanáromnak, aki első órán adta meg segítségnyújtásképpen.
Mi volt a leggusztustalanabb dolog, amit középiskolás éveidben az iskola területén tettél? Attila: 2004. április 1-jén női ruhában járkáltam. Zsombor: Focizás közben labda helyett olykor lábra mentünk, ami néha sírással végződött. Névtelen: Az egyik osztálytársam addig tartotta nyitva a száját, míg a nyála rám cseppent. Hogyan tovább? Attila: Kolozsváron újságírói szakon folytatom tanulmányaimat, ezután pedig tervezem, hogy elvégzek egy hangmérnöki kurzust is. Zsombor: Marosvásárhelyen az orvosi egyetemre iratkoztam. Ha sikerül, orvos bácsi leszek, ha nem, akkor hentes bácsi. Névtelen: Marosvásárhelyre a Sapientiára megyek matematika-informatika szakra. Ennek elvégzése után egy banknál rendszergazda szeretnék lenni. Ceryák Emőke
.jpg)
