Számunkra az okozott még kisebb csalódást, hogy nem ismerhettük meg teljesen az embereket. Sok időt töltöttünk együtt, beszélgettünk, játszottunk, de nagyrészt szakmai szemmel volt alkalmunk egymásra tekinteni. Ha jobban belegondolunk, ez nem is meglepő, mivel a Diákönkormányzati Szabadegyetem (DÖKSZAB) fő célja, hogy képezze a diákszervezetekben tevékenykedő embereket, és tanácsokkal lássa el őket. Úgy látjuk, hogy ezt a célkitűzést sikerült megvalósítani.

A ,,tanulás" mellett sok szórakoztató program tette változatossá ott-tartózkodásunkat. Ilyen volt például a focibajnokság, amely osztatlan sikert aratott a táborlakók körében.

A negyven résztvevő tizenegy városból verődött össze, akiket a regisztrációnál négy csapatba osztottak. A csoportok sikeresen együttműködtek, és jól teljesítettek a csapatversenyeken is: hétpróba, tábori színpad, programszervezés, foci. A táborlakók kedvükre gyilkolhatták egymást. Az öldöklős játék lényege az volt, hogy a szervezők által kitalált feladatot el kellett végeztetni valakivel úgy, hogy ő ne tudja. Ilyen feladat volt például az ablakmosás, virágöntözés, szemétszedés. A hangulatot a DÖGSZAG tábori újság és a tábori rádió dobta fel. A DÖGSZAG — ha kellett — még az evésről is elvonta a figyelmet, ami nem volt kis dolog, hiszen a kaja mindenkinek nagyon ízlett (kivéve a porból készült krumplipürét). A rádió az előadásokról kivánszorgó embereknek rögtönzött bulikra adott lehetőséget.

Utolsó nap a tábori kiértékelő után megtartották a hagyományos tábori esküvőket, ahol bárki bárkivel összeköthette életét 24 órára. Reggel még mámoros állapotban bukdácsoltunk a sonkolyosi állomás felé.

Incze Anna és Czika Krisztina