Emil Boc és kormánya ismét túlélt egy bizalmatlansági indítványt, s ezzel bekerülhetnének akár a Rekordok könyvébe is, ha nem lenne Olaszország, ugyanis a napfényes Itáliában az elmúlt évtizedekben annyi kormányválság volt, hogy hirtelenjében meg sem tudjuk számolni.
Igaz, Bockal ellentétben, az olasz miniszterelnökök és kormányaik a legritkább esetben élték túl a dacos olasz ellenzéki honatyák egymást leköröző bizalmatlansági indítványait.
De miért élhette túl az immár közmegvetésnek örvendő Boc? Ion Iliescu exállamfő szerint — aki ,,összeesküvőként" a bányászjárásokkal és nagy mondásával, az ,,eredeti demokráciával" került be a jelenkori történelembe —, a fő ok a román képviselők hihetetlen opportunizmusa, mindig a kisebb rosszat választják, tekintettel saját önös érdekeikre. De közrejátszott az ellenzéki pártok szokásos torzsalkodása is. Még meg sem szerezték a hatalmat, máris egymással voltak elfoglalva, egymást mocskolták és személyeskedésig elmenően szidalmazták a különféle tévéadókon. Ha valamikor, akkor éppen most kellett volna felfüggeszteni az ideológiai vitákat, elásni a csatabárdot, megjelölni a világos kormányzati alternatívát, s megnevezni a válságkormány miniszterelnökét. Így esetleg lehetett volna esélyük, külön-külön semmi, hisz a szocdemek nélkül a liberálisok még bizalmatlansági indítványt sem nyújthatnak be. Ami Bocot és minisztereit illeti, elképesztőek voltak a nagyáriáik, különösen az Elena Udreaé, aki megtanulta Băsescu államfőtől, hogy a legjobb védekezés a támadás, az ellenzék hihetetlen hatalomvágyát és korrupciós ügyleteit taglalta akkor, amikor éppen újra kirobbant a néhány évvel ezelőtti korrupciós botrány, amelyben ő és férje, a ,,közvetítő" Cocoş a főszereplő, s még mindig nem lehet tudni, ki tette zsebre a négymilliós csúszópénzt, lásd a szövevényes Alro-ügyet, ami alighanem az újabb kori román történelem legnagyobb umbuldája, és a szálak egészen az államfőig vezetnek.
Egy bizonyos, csak határozott ellenzéki összefogással buktatható meg a nagy túlélő! Emil Bocról már kiderült, hogy teljességgel alkalmatlan a szerepre, amit Băsescu szánt neki, egyszerűen képtelen a kormányzásra, és nem tudja féken tartani pártja egyre mohóbb klientúrájának nyomulását. A korrupció eluralta a gazdaságot, ráadásul a megszorító intézkedések miatt egyre rosszabb a hangulat az országban, s mondhatjuk, hogy ugyan a puliszka nem robban, de gondoljunk nyolcvankilenc decemberére. Lehet, hogy mégis?...
