Azt rebesgetik, hogy az ellenzéki pártok nem is igazán akarják megbuktatni a kormányt, mert nem tudják, mit is kellene kezdeni az országgal. Lehet, hogy bizalmasan egyeztettek a kormánypártokkal minderről, és ezek a bizalmatlansági indítványok igazság szerint bizalmassági indítványok?
Attól félnek, sokan rájönnek, hogy ebben az országban semmi nem mozdul. A kormány azt mondja, azt kell tennie, amit a Nemzetközi Valutaalap diktál. Ezek szerint valójában ők kormányoznak, dolgoznak. Az ő bajuk, ők adják a pénzt, így finanszírozni is tudnák saját kormányzásukat. A parlamentben minden zajlik, csak törvényhozás nem. Közben viszont a parlamentnek is úgy kell tennie, mintha dolgozna. Ezért egy-egy törvény vitája úgy nyúlik, mint a forró túró a puliszkában. Az állami alkalmazottak sem dolgoznak, mert nekik viszont állandó tüntetnivalójuk akad Bukarestben. Vidékről is viszik az embereket. Ennek azonban gazdaságélénkítő szerepe lehet. A szállítóvállalatok forgalma fellendül, a bukaresti vendéglátó-ipari egységeké úgyszintén. Bukarestből az út Szentgyörgyig egy jó tüntetéses napon hat órába telik, és bebizonyosodik az autópályák felettébb szükséges volta. Ponta az indítvány szavazásának napján a tüntetők élére állt, vezette őket szavazni. Lehetséges, látja azt, hogy a nagy szakszervezetek vezetői mindig hatalmon vannak, nem tüntet senki ellenük. Ezek után arra gondol, hogy ha úgy jár a politikával, mint Geoană, akkor beáll ő is szakszervezeti vezetőnek. Elégszer történt már fordítva is, amikor a szakszervezeti beállt politikusnak (Miron Mitrea, Victor Ciorbea). Ponta pont most megtartotta a főpróbát. Személyesen vezette a szakszervezetieket a parlamentig. Aztán bement. A tüntetőket, sajnos, nem engedték be szavazni. Ők rendet teremtettek volna ott, mint a bányászok annak idején: helyben buktatták meg a Petre Roman-kormányt. De most a dolog nem volt komoly. Lehet némi bibi a kormányzással, hisz az ellenzékiek tizenhárom oldalas előterjesztésükben tizenegyszer azzal viccelődtek, hogy ez BUBA-kormány (Băsescu, Udrea, Boc, Anastase). És a román buba magyarul bibit jelent. (Ráadásul székelyül a bubás szépet, babást jelent. Így akarták teljesen összezavarni az RMDSZ-es honatyákat.) Végül kiderült, hogy nem okozott nagy emóciót e móció. A kormánypártiak most nem mertek szavazni, nehogy úgy járjanak, mint egy héttel azelőtt, amikor véletlenül rossz gombot nyomtak. Most is előfordulhatott volna, hogy rosszul rakják golyócskáikat a szavazóurnákba. Lehet, hogy köztük sokan színvakok, összetévesztik a fehéret a feketével. Az ellenzék meg dossziékkal kerítette körbe Bocot, amelyekben két és fél millió aláírással követelik: mondjon le! De ő meglebegtetett egy angol nyelvű iratot az Európai Bizottságtól, amelyben állítólag az áll, hogy Románia jó úton halad. És azt is mondta, hogy látszik a fény az alagút végén.
Vajon káprázik a szeme?
