Hetekkel a választási botrány után — amikor nem is ültek annyian a képviselőház termében, mint ahányan szavaztak...
Az ellenzék meg azzal vádolta Roberta Anastase házelnököt, hogy elcsalta az elektronikus szavazást, meghamisítva az eredményeket, s azóta nem hajlandók részt venni a Tisztelt Ház ülésein, legalábbis amikor a házelnök asszony elnököl — újabb furcsa eset történt a sok vihart megért román parlamentben: megszavazták az alapélelmiszerek áfájának öt százalékra való radikális csökkentését. Azzal indokolták, hogy a folyamatosan elszegényedő lakosságon is segíthetnek valamelyest ezzel a törvénnyel. S elfogadták azt is, hogy ne sújthassák adóval a 2000 lej alatti nyugdíjakat, de nem csak az ellenzék szavazta meg, hanem a nagyobbik kormánypárt és a csatolt erők (RMDSZ, függetlenek, nemzetiségiek) is. A demokrata liberális párti honatyák később azzal védekeztek, hogy véletlen (?!) volt az egész, egyszerűen rossz gombot nyomtak meg, mire a sajtó azzal vádolta őket, hogy felelőtlenek, fogalmuk sincsen, miről szavaznak, csak nyomogatják a gombokat. Az esetleges ,,véletlenek" szerepét ezúttal ki lehet zárni, hiszen egy, kettő, tíz honatya, a szociális érzékenységükről különösen elhíresült kormánypártiak tényleg rossz gombot nyomhattak meg, de ilyen arányban ez már egyszerűen elképzelhetetlen. Egy egész frakció és a szövetségesek nem szavazhatnak mindannyian — tévedésből...
Ami azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselők simliznek és mellébeszélnek, mert egyszerűen nem merik vállalni döntésük következményeit.
A furcsa szavazás Traian Băsescu államfőt is felbőszítette, aki ,,mérgezett" kormánypárti többségről beszélt, a képviselők felelőtlenségét, figyelmetlenségét rótta fel, s kifejtette, hogy felelős államfőként, nem mindig áll a parlamenti többség oldalán, hanem a nemzet érdekeit tartja szem előtt. Ezért, salamoni döntéssel, nem írja alá a törvényt, visszaküldi a parlamentnek. Băsescu akkor is így gondolkodott, amikor elhárítva és figyelmen kívül hagyva a szocdem—liberális—RMDSZ többséget, nem nevezte ki az elmúlt viharos őszön jelöltjüket, Klaus Johannist miniszterelnöknek.
Aminek meg is lett a következménye. Máig szenvedjük a kalapból ismét előhúzott Emil Boc és a hirtelen összegründolt parlamenti többség áldásos tevékenységét. Hogy a Klaus Johannis vezette kormány milyen lett volna, nem tudjuk meg soha, azt viszont, hogy Emil Boc kormánya milyen, tapasztaljuk. Az elégedetlenség napról napra nő, sokasodnak a tüntetések, s az államfő népszerűsége 9,8 százalékra, a miniszterelnöké 6,8 százalékra csökkent. A jövő pedig nem tudjuk, mit rejteget, de közeledik az elkerülhetetlen változás.