Az államfő kifejtette: nem elég a kötelességeket teljesíteni, nem elég a törvény betűjének megfelelni, példát is kell mutatni. A tudósok örök közösségformáló feladata: figyelmeztetni az embereket, hogy mindig akarjanak többet tudni, szerezzenek minél teljesebb műveltséget, mert csak így élhetnek igazán a szabadságukkal. Nem az a szabad, aki bármit megtehet, hanem az, aki szabad a jóra, a jó döntésekre.
Schmitt Pál rámutatott: a Magyar Tudo­má­nyos Akadémiának mind jobban az emberek felé kell fordulnia. Az a tény, hogy örök értékek, a kiválóság, a tökéletességre való törekvés letéteményese: komoly erkölcsi tőkét jelent. Ezt a tőkét az Akadémia a közügyekben való részvétel által kamatoztathatja, gyakorlatra válthatja. Naponta találkozunk azokkal a jelenségekkel, melyekkel kapcsolatban a közvélemény állásfoglalást, útmutatást vár. Egyre több az olyan tünet vagy esemény, természeti és ipari katasztrófa, betegség, járvány, csúcstechnológia, mely révén az emberek közvetlenül találkoznak a tudás hiányának következményeivel. Az igazságot képviselni kell, méghozzá korrekt, eligazító, emberi hangon, közérthetően, eredményesen. Ez a gondolat vezérelt, mikor elnökségem kezdetén egyebek között a magyar nyelv védelme, az élethosszig tartó tanulás képviselete vagy az egészséges életmód terjesztése mellett tettem hitet — fogalmazott a köztársasági elnök, rámutatva, hogy a magyar nyelvű tudományosság az anyanyelv erejének fontos záloga. Ez a nyelvművelő szerep ma különösen fontos, hiszen látjuk, hogyan romlik, töredezik, kopik a nyelv — jegyezte meg.
Az Akadémia 1997 óta emlékezik meg a Magyar Tudomány Ün­nepéről, 2003-ban pedig az Országgyűlés hiva­talosan a Magyar Tu­do­mány Ünnepévé nyilvánította november 3-át, azt a napot, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak éves jövedelmét ajánlotta fel a tudós társaság megalapítására.