A Serester-ház és az unitárius templom
Csődbe megy Kökös? A község a csőd szélére sodródott. Sem állami, sem megyei támogatást nem remélhet a csőd szélén álló település — ilyen és hasonló címek alatt olvashatunk az utóbbi időben a Háromszék déli határát őrző Kökösről. Nemcsak a helyi, hanem az országos sajtóban is, sőt, a román nyelvű kiadásokban is előszeretettel csámcsognak a helyzeten. Főhír-téma... Pedig nem ehhez szoktunk. Néhány évvel korábban épp ellenkezőleg, a kökösi pozitív példáról olvashattunk, ha nem is nap mint nap, de hetente biztosan. Mágnesként vonzza a telephelyet kereső és munkahelyeket létesítő cégeket, fejlesztik az infrastruktúrát, felújítanak, játszóteret építenek — erről szólt akkoriban a fáma. Sajnos, ez már a múlté. Mi történt Kökösben? A gazdasági válság áldozata? Politikai döntések vesztese? Nem teszi dolgát a faluvezetés? A polgárokkal van a baj? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ kapni.
Profit mellett gyűlt az adósság
Mínusz három fokot mutat a hőmérő, a mezőt hóharmat borítja, az útszéli kórókon zúzmara csillog, ólmos szürkeség lepi be az egész Szépmezőt, a Feketeügy folyását. Foga van a napnak — mondhatnánk, de most épp csak sejteni lehet, hogy ott rejtőzik a felhők között. Nemcsak Kökösben jár ilyen idő, egész Háromszéken hideg van. A távolban, a szomszédban mintha derengene az ég. Azt nem látni, hogy Brassóban milyen az idő, de a város felett világos az ég, a nap is oda-odakacsingat talán. Nincs messze a Barcaság, nem kell különösebb éleslátás, hogy a különbséget észrevegyük: más idők járnak ott túl, a Feketeügy másik partján. No de ez vajmi keveset melegíti a székelyt.
Sántha Gyula polgármester nem akar adósságot hátrahagyni
Sántha Gyula polgármester már kora reggel az irodájában. Kellemes meleg fogad, de az ablakokról nem űzi el a jégvirágot. Ki sem lehet látni, csak sejthető, hogy kinn új nap kezdődött, és az élet minden hideg ellenére megy tovább.
Jól van, köszöni kérdésem, de a faluról ne is faggassam — mondja, pedig pont a község mai helyzetéről szeretnék beszélgetni vele.
Nyakig vannak az adósságban — pedig a községben 62 vállalkozást tartanak nyilván, a gazdasági válság miatt azonban ezek közül csupán néhányat, leginkább kereskedelmi egységet zártak be ideiglenesen. Adóhátralékuk nem nagy, mondhatni, rendesen fizetik az adókat. Az 1600 lakos közül csupán hét szorul szociális támogatásra, kilencen élnek munkanélküli-segélyből. A polgárok kifizetik adóikat, még ha kisebb elmaradásokkal is. Silviu Tăraş alpolgármester korábbi nyilatkozata szerint a lakosság és a községben működő cégek össztartozása százezer lej körüli.
A község saját jövedelme 656 000 lej, visszaosztott adókból 435 000 lejt kap évente. A költségek — iskolafenntartás, a községháza alkalmazottjainak fizetése, villany, telefon, közvilágítás — 791 800 lejt emésztenek fel a legutóbbi számítások szerint. Elméletileg marad 299 000 lej ,,profit". Mindezek ellenére a község jelentős adósságállományt halmozott fel: 900 000 lejt. Honnan gyűlt ennyi?
Az biztos, hogy semmi sem biztos
Három évvel ezelőtt a község a SAPARD-nál pályázott útjavításra. A munkálat összértéke 41 milliárd régi lej — amit Kökös úgy huszonöt év alatt tudott volna kigazdálkodni. Megnyerték a pályázatot, országos szinten az utolsó 53 nyertes között szerepeltek. A kormány ígérte, de nem fizette ki a rá eső első részletet, az el nem számolható költségeket. Nem volt mit tenni, Kökös bankkölcsönhöz folyamodott, csak így tudta előteremteni a hiányzó 400 000 lejt. A SAPARD törlesztett, a polgárok nem kis örömére az út elkészült, aszfalton járhatnak-kelhetnek.
Az 577-es kormányrendeletre alapozva vízvezetéshez kezdtek, amit központi forrásokból kellett volna finanszírozni. Megtartották a licitet, elkezdték a munkát, de a kormány megint nem tartotta szavát, nem adta a pénzt. A munkálat leállt, majd folytatják, ha lesz rá pénz.
A 7-es sürgősségi kormányrendeletet szerették volna kihasználni derítőállomás építésére. Az összköltség 750 000 lej, ebből Bukarest eddig nagylelkűen adott húszezret. Csak a derítőállomás felszerelése 500 000 lejbe kerül. A húszezer talán elég a villanyvezetésre.
A község egy része csatornázott, a hiányzó részre is elkészült a terv. A bökkenő csak annyi, hogy hiányzik a pályázathoz szükséges kétszázalékos önrész. Egyelőre tehát elmarad a csatornázás.
A 322-es uniós pályázati kiírás révén szerették volna rendezni a bácsteleki víz- és csatornahálózatot, derítőállomást, a kökösi mellékutak korszerűsítését, szociális központ építését. Két héttel a pályázat leadása előtt változtattak a követelményeken. Ezek szerint Kökös mínusz 15 pontos hátránnyal indulhatott volna (mert már nyert uniós pályázatot), így nem is volt értelme leadni az iratcsomót.
Húzhatunk egy vonalat: megvalósíthatósági tanulmányokra, tervekre, elkezdett és be nem fejezett munkálatokra, banki hitelre Kökösnek sikerült felhalmoznia 900 000 lej adósságot. Mert a kormány nem tartotta szavát, mert útközben változtattak a pályázati feltételeken. Következtetés: nálunk csak az biztos, hogy semmi sem biztos.
Túlélésre rendezkedett be a községháza
Hiányzik a pénzügyi autonómia
Ha nem jön gyors segítség, akár lakat is kerülhet a kökösi községházára. A megyei tanácsra számítani nem lehet. Nem mintha nem akarnának segíteni, de ott is üres a kassza. Nemhogy költségvetés-kiegészítést kaptak volna, elvettek több mint 16 millió lejt, amit közvetve a községek költségvetéséből kellett levágni. Csökkentették a beruházásokra fordítható összegeket is. Kökösben a legrosszabb a helyzet a megyében, de más polgármesteri hivatalok sem dicsekednek. Tudjuk, máshol is akadnak bajok, nem kérhetjük, hogy a többiek kárára kapjunk támogatást — mondja a polgármester. A prefektus közbenjárását is kérték: próbáljon a kormánytól szerezni gyors támogatást. A kormány válasza: nincs lehetősége segíteni a kökösi községháza szinte egymillió lejes adósságán, kérjék a megyei tanács támogatását. Nesze semmi, fogd meg jól...
Marad tehát a régi mondás: segíts magadon, s az Isten is megsegít. A polgármester számítása szerint két éven belül tudják kinyögni az adósságot. Lehetne hamarabb is, ha pénzügyi autonómiát élveznének a helyi önkormányzatok. Valós decentralizáció, bizonyos fokú önrendelkezés mellett gyorsan ki lehetne lábalni az áldatlan helyzetből. Addig is túlélésre rendezkednek be, próbálják fenntartani a községházát.
Sánta Gyula negyedik polgármesteri mandátumát tölti. Próbálkozik még egyszer? — tesszük fel a kérdést. Nem válaszol azonnal, látszik, fontolgatja, mit feleljen.
— Nem valószínű. Esetleg akkor, ha reális változást tapasztalok az önrendelkezés terén — mondja, de addig is próbálják ledolgozni az adósságot, hogy ha nem indul, vagy nem ő nyeri a következő választást, legalább ne hagyjon adósságot utódjának.
Nagyvárosi kép a falubejáratnál
Tartózkodó vállalkozók
Az áldatlan állapotok — a gazdasági válság — nyomai lépten-nyomon fellelhetőek.
Néhány évvel ezelőtt nagy terveket szőttek az 1879-ben épült Serester-zsellérház restaurálására. Falumúzeumot akartak berendezni, a községben rengeteg értékes, múltat idéző használati tárgy, korabeli emlék lelhető fel. Közfeladat megtartásuk, átmentésük a jövőbe. Megkezdték a zsellérház feltárását, a Székely Nemzeti Múzeum régészei három hónapot dolgoztak ott. Elkészült a restaurálási pályázat is, s akkor — mint derült égből a mennykő — a család leszármazottjai visszaigényelték és vissza is kapták az épületet. Eladni nem akarják, lebontani műemlék mivolta miatt nem lehet, a restaurálás egy vagyonba kerülne. Nem is laknak a faluban, de múzeum egyelőre nem lesz a jobb sorsra érdemes zsellérházból — nem a válság miatt, az emberi hozzáálláson múlik.
A romos épület előtt találkozunk Péter Attilával. Nem lakik Kökösben, de vállalkozása ide köti. Egyelőre megvannak, igaz, nem megy úgy a munka, mint pár évvel ezelőtt. Mi a véleménye a faluról, a községvezetésről? ,,Rosszat nem mondhatok, látszik, hogy igyekeznek. Olvastam az újságból, hogy bajba kerültek. Tudja, mit? Én úgy látom, túl nagy fába vágták a fejszéjüket. Vagy nincs meg a kellő kapcsolatuk, hogy el tudjanak intézni soron kívül dolgokat. Szentgyörgyön megy az élet. Azt nemigen mondják, mennyi az adóssága a városnak, de bank nélkül nem lehet előrelépni a mai világban" — vélekedik Péter Attila.
A főút mellett sorjáznak a vállalkozások. Erőgépeket, személyautókat, teherjárműveket, traktorokat, gépeket, síremlékeket s még ki tudja, mit nem árulnak — éppen, mint egy nagyváros kereskedelmi negyedében. Legtöbb helyen megy az élet, de olyan cég is akad, ahol a kerítésen ott a Bérelhető felirat, máshol üres az udvar.
Kelemen Attila csak vonogatja a vállát: ,,Mit is mondjak, jobban is mehetne. Megélnénk, de az ellenőrök egyvégben a nyakunkon. Tíz-húsz millió lejes büntetést úgy adnak, hogy a szemük sem rebben. Úgy látszik, tervre dolgoznak, de minket elintéznek egy hónapra egy ilyen büntetéssel. A tavalyi év nagy eseménye volt a Natura Park megnyitása. Munkahelyeket, a turizmus fellendülését, adóbevételt reméltek a nagyszabásúnak mondott vállalkozástól. Amiből eddig nem sok minden valósult meg. Idén még nem fizettek adót. A nyáron a sok eső beleszólt a dolgukba, nem telepíthették a tervezett úszómedencéket, elmaradtak a beharangozott szenzációk. A hivatalos megnyitó népes seregéből egyre kevesebben tértek vissza hétvégeken. Sokan — a létesítmény nevéből kiindulva — csupa természetes dologra vártak. S mit kaptak? Egy szemet szúró giccshalmazt. Igaz, nem is a helybeliekre alapoztak, brassói, fővárosi vendégeket akartak megfogni. A befektetés viszont folytatódik, meglátjuk, a jövő szezonra mivel rukkolnak elő."
Eltelt közben a nap, délután lett. Az idő is enyhült, a nap kibújt a felhők közül. Még a remény is megvillant: vége lesz egyszer a kökösi nagy hidegnek, szebb hajnalok virradnak majd a községre. Talán a Székelyföld-tábla is végképp odakerül a falu határába, nemcsak választási cirkuszhoz tűzik oda. S ha az önrendelkezés is megvalósul, régi szép híréhez méltóan írhatunk majd újból Kökösről. Ahol nem az emberekkel van a baj. A rendszer sodorta a csőd szélére.
